á la cARTe

A segesvári csata emléke itt van mindannyiunkban. Ez volt az a szomorú emlékű harc, melyben elvesztettük Petőfit, de rajta kívül még csaknem ezer bátor magyar katona sorsa is megpecsételődött 1849. július 31-én a csatamezőn vagy utána a hadifogságban. Ma is történelmünk egyik legemlékezetesebb ütközetei között tartjuk számon, éppen ezért akár azt is hihetnénk, hogy már mindent tudunk róla, azonban ez nem így van. Ezt bizonyítja a Petőfi Irodalmi Múzeum „Ki mondaná, hogy e hely csatatér?” – Régészeti kutatások a segesvári harctéren 2018-2019 című kiállítása, melyen egy nemrég befejeződött régészeti kutatás eredményeivel ismerkedhetnek meg a látogatók.

Antonio Tempestának összesen három, lápisz lazulira (lazúrkőre) festett alkotása ismert a világon, ezért is különlegesen nagy kincs az Iparművészeti Múzeum raktárából 2016-ban előkerült műve, melyet a másfél évig tartó restaurálást követően most először mutatnak be a budapesti közönségnek. A festményt még különlegesebbé teszi, hogy igazából kettő, hisz Tempesta a hajszálvékony (mindössze 1 milliméter) drágakőlap mindkét oldalán ábrázol egy-egy ószövetségi jelenetet. Az Iparművészeti Múzeum újonnan felfedezett és frissen restaurált műkincsét a Ráth György-villában tekinthetik meg az érdeklődők.

Ha érdeklik a rendszerváltás utáni, kortárs magyar képzőművészet alakulásai, illetve dinamikái akkor mindenképp meg kell ismernie a budapesti Knoll Galériát, melyet 1989-ben alapított Hans Knoll, osztrák galerista. A budapesti és bécsi közös együttműködés nagyban építette a magyar képzőművészeti közeget, s most ennek a sokrétű és eleven tevékenységnek a bemutatására vállalkozik a galéria jelenlegi kiállítása, a 30 éves a Knoll Galéria Budapest.

Keleti Éva csaknem harminc évnyi kihagyás után, 88 évesen vette kezébe ismét kameráját, hogy újra megörvendeztessen minket képeivel. Ő az a fotóművész, akinek felkérésére ma is mindenki örömmel mond igent, legyen az Gálvölgyi János, Törőcsik Mari, Tordai Teri vagy Csányi Sándor. A Műcsarnokban látható kiállítása egy igazi időutazás az elmúlt hat évtizedben.

Négy éve a Magyar Kultúra napján hunyt el Gross Arnold (1929-2015), a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy díjas grafikus és festőművész, a rézkarc műfajának megújítója, hazánk egyik legismertebb és legnépszerűbb képzőművésze. A tordai születésű művész idén novemberben ünnepelte volna 90. születésnapját. A jeles alkalomra a Gross Arnold Galéria – a Jászi Galériával közösen – egy életmű-kiállítással készült, melyre több éves előkészítés és kutatás után egy igényes, szép kivitelű nagymonográfiát is kiadtak. A saját kiadású kötetet december 6-án vehették először a kezükbe az érdeklődők, de az eddigi legnagyobb szabású Gross-kiállításhoz egy külön katalógus is készült.

Magyarországon a Werk Akadémián látható először a világ száz legjelentősebb illusztrátora közé egyedüli magyarként beválasztott Valló Berta grafikus kiállítása. A Tájkép banyatankkal című tárlat Budapest karakteres alakjait jeleníti meg, köztük a buszon utazó öregasszonyt szatyorral, a pesti fürdő közönségét, vagy éppen hétköznapi, kiszolgáltatott arcokat.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Terme egy újabb kiállítást nyitott meg néhány nappal ezelőtt. Ezúttal az MKE Művészeti Gyűjteményébe az elmúlt években adományként bekerült grafikai alkotásokból rendezett tárlattal várja a látogatókat. A gazdag gyűjteményből most bemutatásra került válogatás amellett, hogy átfogó képet nyújt a kortárs magyar grafikáról, tiszteleg az adományozók előtt is.

Péntek Orsolyát a legtöbben íróként vagy költőként ismerik, nemrégiben azonban újra elővette ecsetjét is, s az elmúlt két évben több kiállítást is rendeztek képeiből. Az RS9 színház kiállítótermében látható legújabb tárlata egy igazán különleges, nem csupán egy hagyományos értelemben vett klasszikus kiállítás, hanem amolyan kísérlet is, ahol a művész a látogatók aktív részvételére is számít (persze semmi sem kötelező).

Tükrök címmel rendezte meg a Capa Központ első átfogó kiállítását Perneczky Géza (1936) Széchenyi-díjas képzőművész, művészettörténész, festő, író és tanár tiszteletére. A még egy hétig nyitva tartó tárlat a művész korai (1970 és 1975 között készült), konceptuális fotográfiai munkáira helyezi a hangsúlyt, vagyis arra az időszakra, amely egybeesett Perneczky kölni emigrációjának első éveivel.

A budapesti Komplex ismét egy kasszasikernek ígérkező tárlattal várja közönségét. A Titanic, a BODY, A világ múmiái és Az inkák aranya után most az egyik legismertebb egyiptomi fáraó, a fiatalon elhunyt Tutanhamon sírkamrájába invitálja a látogatókat.