A Magyar Természettudományi Múzeum új kamarakiállítása a 2016-ban indult Nephthys Projekt eredményeivel ismerteti meg a látogatókat, bemutatva, hogy a kutatók milyen módszerekkel fejtették meg három magyar közgyűjteményünk tulajdonában lévő számos egyiptomi lelet titkát.
Weiler Péter legújabb kiállítása a művész 30 éves képzőművészeti útjának egyik fontos témáját, a menni vagy maradni kérdéskörét dolgozza fel. A tárlat helyszíne is különleges, hiszen a közel 40 alkotást bemutató kiállítás a Kincsem-palotában látható, amely talán utoljára tekinthető meg a felújítás előtti állapotában.
A régészet szerelmeseit várja a Magyar Nemzeti Múzeum Kincset Érő Közösség című időszaki kiállítása. A múzeum Közösségi Régészeti Programjának eredményeit bemutató kiállításon több mint 400 tárgyat láthat a közönség, ezek legtöbbjét korábban még sehol sem állították ki. A számos történelmi korból származó lelet közül a legkisebb tárgy alig egy négyzetcentiméter, a legnagyobb (egy római mérföldkő) pedig több mint 70 kilogrammot nyom. A kiállítás a terepmunka mellett az önkéntesek múzeumi életét is bemutatja, de a látogatók bepillanthatnak a restaurálás folyamatába is.
A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. 1826 óta készíti kézműves porcelánjait. Az elmúlt közel 200 év alatt tizenhatezer porcelánformát, és mintegy négyezer mintát alkottak. A szombathelyi Savaria Múzeum most a Kossuth-díjas keramikus- és szobrászművész, Schrammel Imre által tervezett herendi kerámiákat és Viktória királynő kedvenc herendi porcelánjait mutatja be a hatalmas gyűjteményből.
Lehet-e újraértelmezni a Mester-tanítvány kapcsolatot egy olyan korban, ahol több szó esik az individualitásról, az egyéni kiteljesedésről, mintsem az iskolákhoz, műhelyekhez, mesterekhez kötődésről? Vajon a térbeli kapcsolódások, a hálózati kultúra, a sztárok kultuszának korában van-e még egyáltalán értelme az anakronizmusnak tűnő tekintélytiszteletnek, a hierarchián alapuló mester és tanítvány viszonyok kialakításának?
A Kepes Intézet márciusban nyílt, nagyszabású kiállításán körképet kíván adni a magyar művészet “cirkuszihlette” alkotásaiból, a legnagyobb magyar mesterek ikonikussá vált művei mellett ízelítőt adva a kortárs művészek a témában született alkotásaiból is.
Fehér zokni nyári szandálban, műanyag homokos vödrök, jégkrémet majszoló gyerekek, nyugányban, törölközőn barnára vagy épp narancssárgára sülő emberek, sörhas, hűtőtáska, bikinis lányok…, avagy hogyan nyaral a világ egy fotós szemével. A Műcsarnok Strand az egész világ című kiállításán az európai kortárs fotográfia egyik legismertebb képviselője, Martin Parr először mutatja meg Magyarországon a világ különböző strandjain készített képeit.
Négy testvér, négy nő, egymás mellett, mindig ugyanabban a sorrendben állva néznek ránk Nicholas Nixon fekete-fehér fényképeiről. Az első kép 1975-ben, az utolsó 2021-ben készült. Egy majdnem öt évtizeden átívelő csodálatos fotóriport a Mai Manó Ház új kiállításán.
Az idei évet az ENSZ az Üveg Nemzetközi Évének nyilvánította, amelyet hazánk is számos kiállítással és programmal ünnepel. Ezen események sorába illeszkedik a szentendrei Ferenczy Múzeum Üveg hat főre című kiállítása is, ahol hat, komoly hazai és nemzetközi elismertséggel rendelkező alkotó munkáit láthatja a közönség.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem fennállásának 150. évfordulóját egy nagyszabású, az egész tanévet átívelő programsorozattal ünnepli. Az MKE150 fő pillére az a reprezentatív kiállítássorozat, amelynek harmadik, egyben utolsó nagy állomása a Térfoglalások – A Régi Műcsarnok történetei című tárlat. A február közepén nyílt kiállítás fókuszában a frissen restaurált, káprázatos Lotz-freskók állnak.
