A balatonfüredi Vaszary Galéria egy igazi balatoni kötődésű művésszel, a Balaton-festőjének is nevezett Egry József képeivel nyitotta meg az új, tavaszi szezont. A művek Magyarország legnagyobb Egry-magángyűjteményéből, a budapesti székhelyű ResoArt Alapítvány gyűjteményéből érkeztek a kiállításra, ahol a művész fénnyel teli balatoni tájképei mellett a kevésbé ismert korai művek, karikatúrák és önarcképek is láthatók, összesen 52 alkotás.
Egry József Zalaújlakon született 1883-ban. Napszámos-paraszti származása lévén először autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével, aki hamar felismerte tehetségét, egy évet Párizsban tölthetett. Onnan a Képzőművészeti Főiskolára került, Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellé. 1911-ben kijutott Belgiumba, ahol nagy hatással voltak rá Meunier, a belga festő és szobrász kikötőmunkásokat formáló alakjai. Néhány évig Egry maga is a város peremén élő munkásembereket festette összefoglaló stílusban arany-barnás színvilágban. Aztán jött az első világháború és 1916, ami sorsdöntő év lett számára emberként és művészként egyaránt: egy katonai gyakorlat során beszakad alatta a jég, melynek következtében tüdőgyulladással a badacsonyi hadikórházba szállították. Itt ismerte meg későbbi feleségét, az akkor még házas, önkéntes ápolónőként dolgozó Juliskát, akivel 1918 után először Keszthelyen, majd Badacsonytomajon telepedtek le, ahol a Balaton szépségeit megismerve egy új, élete végéig kitartó művészi téma várta. A háború előtti vastag faktúrájú olajképei fokozatosan feloldódtak, és megszülettek az atmoszférikus fényhatásokra épülő, könnyed, már-már légies festményei és grafikái, amelyek témája legtöbbször a víz, a Balaton és az azt övező táj, az itt élő és dolgozó emberek. Egry sokat idézet mondása, hogy „az még nem balatoni festészet, ami a Balatont ábrázolja”. Ő azt festette, amit a Balaton „mondott neki”: a fényeket, a fény átalakító erejét, a víz örök szín- és fényjátékát figyelte (sokszor hosszú hetekig, hónapokig), s a táj állandóan változó atmoszféráját egy általa kifejlesztett technikával, az olaj és a pasztell keverésével ragadta meg. E különleges és egyedi technikával érte el, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson.
A kiállítás Szabó András és Költő Magdolna műgyűjtő házaspár 2005-ben nagy elhivatottsággal létrehozott magángyűjteményéből válogat, amely az ország jelenlegi legnagyobb Egry-kollekciója. A tárlat nem csupán Egry legismertebb korszakára, a balatoni képekre koncentrál, hanem tekinthetjük életmű-tárlatnak is, hiszen végigvezeti a látogatókat művészi fejlődésének minden fontos állomásán: a korai, kevésbé ismert szárnypróbálgatásoktól jutunk el az érettebb művekhez. A kiállított alkotások között láthatunk könyv- és lapillusztrációkat, karikatúrákat, kemény fizikai munkát végző napszámosokat, kikötői munkásokat ábrázoló, mélyebb témájú képeket és önarcképeket is. A festmények mellett Egry magánleveleiből is olvashatók részletek, melyekből kirajzolódik az évtizedekig tüdőbajjal küzdő alkotó melankolikus személyisége, érzékeny lelkivilága, de munkamódszerébe is bepillantást nyerhetünk.
Egry József számára a Balaton nemcsak művészetének, hanem mindennapi létének is alapforrása volt. „A Balaton a természet örömkönnye” - írta egykor. Róla valóban elmondható, hogy rajongásig szerette e folyamatosan új arcát mutató tájat. Mint ahogy azt a mostani kiállításon is láthatjuk, számtalan nézőpontból, szinte minden napszakban megfestette a tó végtelen víztükrét, a balatoni párás fényeket, a vízen ringó vitorlásokat, a part menti fák és házak sziluettjét vagy a kilátást Fonyód felé. Az élete végén Kossuth-díjjal kitüntettett, ám mégis sokat nélkülöző alkotót Badacsonytomaji házában érte a halál is 1951 nyarán, egykori (azóta átalakított) családi villája ma emlékmúzeumként működik.
Egry József – Lebegés a fénytérben / Válogatás a ResoArt Gyűjteményből
Vaszary Galéria, Balatonfüred
2026. június 21-ig