Polcz Alaine 2022-ben lett volna százéves. Sajnos 2007 óta nincs közöttünk, művei, kutatásai, a gyermekpszichológiában és a gyászfeldolgozásban elért eredményei azonban örökre velünk maradnak. Élete és munkássága előtt a Petőfi Irodalmi Múzeum most az emlékéhez valóban méltó időszaki tárlattal tiszteleg.
Polcz Alaine. E különleges név egy különleges embert, egy magával ragadó nőt takar, és persze mindenekelőtt egy olyan sorsot, amely csak a legerősebbek sajátja. Akik először találkoznak műveivel, életútjával, a vele készült interjúkkal vagy dokumentumfilmekkel, azokat mind rögtön rabul ejti kedves lénye, és az a szeretetteljes munka, amit saját fájdalmán túllépve másokért tett.
Nevét legtöbben az 1991-ben megjelent Asszony a fronton című önéletrajzi művéből ismerik, amely megírásával egy magánéleti krízisben lévő barátnőjének akarta megmutatni, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekből is van kiút. A könyvben kendőzetlen őszinteséggel írta meg mindazokat a borzalmakat (orosz katonák által elkövetett sorozatos nemi erőszakot), amit átélt a második világháború frontvonalában. A mű óriási visszhangot váltott ki, már megjelenése évében megkapta az Év könyve díjat. Fordításban pedig eddig tizenkét nyelven jelent meg.
A PIM kiállítása azonban mégsem a traumára (bár természetesen azt is bemutatja), hanem az életre fókuszál. Világjáték című tárlatuk azt a pszichológiai-játékdiagnosztikai módszert idézi meg, amelynek magyarországi bevezetése és továbbfejlesztése Polcz Alaine szakmai életútjának egyik legfontosabb eredménye volt. Ez inspirálta a kiállítás látványvilágát is, és vált annak tematikus szervezőelvévé: a teszt kérdései („Ki vagy te itt, ebben a világban?, Hol üt ki a tűz?, Hol laksz te itt, ebben a világban?, stb.) mentén összesen hat tematikus egységben rajzolódik ki Polcz Alaine világa, tudományos és irodalmi életműve, magánélete.
Megismerhetjük a fiatal gimnazistát, aki pszichológusnak jelentkezett az ELTE bölcsészkarára, a háború sötét borzalmait megélt fiatalasszonyt, az erdélyi lányt, aki soha nem felejtette el gyökereit és ottani kedves barátnőjét, Bíró Bertát, az írófeleséget, aki ugyan félt hozzámenni a jóképű és csapodár Mészöly Miklóshoz, de aztán mégis győzött a szerelem. Érző (és sokszor vérző) szívű pszichológusként is láthatjuk, aki mindent megtett azért, hogy megváltoztassa a súlyos beteg vagy éppen haldokló gyerekek kórházi ápolásának módját, és aki 1991-ben létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt.
A kiállítás bemutatja továbbá számos személyes tárgyát, kézzel vagy írógéppel írt levelét, barátaival, férjével váltott bensőséges üzeneteit, kiadott könyveit és szerencsére megannyi róla készült fényképet is a látogatók elé tár. Hangfelvételen hallhatjuk amint kortársai vagy éppen Göncz Árpád mesélnek róla, de az ő hangján is megszólalnak régi történetek. Férje, Mészöly Miklós az egyik, itt is hallható visszaemlékezésében áramütésként élte meg első találkozásukat, és valahogy ez a kiállítás is az, hogy aztán az utolsó fényképnél és életüzenetnél elgondolkodva rájöjjünk, hogy így ismeretlenül is mennyire hiányzik.
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2023. október 31-ig