Akik ma a Szent György téren, a volt Honvéd Főparancsnokság előtt sétálnak, talán nem is sejtik, hogy lábuk alatt egy középkori zsinagóga maradványai vannak betemetve. A budai Vár számos zsidó emléke közül ez csak egy, amit ma már sajnos csak elképzelni tudunk, ám szerencsére pár lépéssel odébb a régészek mást is találtak a föld alatt, amelyet nemcsak hogy nem kellett visszatemetniük, hanem azóta a Várhegy egyik legizgalmasabb turisztikai látványosságaként várja az érdeklődőket.
A bejáratot a Palota út felől (a Korona cukrászdával szemben) keressék, ahol a rácsos vaskapu után nem sokkal már a múltban, egy középkori alagútrendszerben sétálhatnak, amely a 2000-es évek elejének egyik legérdekesebb felfedezéséhez, a budavári (s egyben a magyarországi) zsidóság legrégebbi, még a 13. században épült mikvéjéhez, vagyis rituális zsidó fürdőjéhez vezeti a résztvevőket. A 90 perces tematikus sétán szakavatott idegenvezető és egy látványos kiállítás meséli el a középkori budai zsidóság történetét, amelyhez egy virtuális útitársat is kapnak, a 13 éves Hájimot, aki a 15. század elején volt a budai zsidó negyed lakója.
Hájim nevét egy palatáblán találták a régészek, s bár nem tudják, hogy pontosan ki is volt ő, e név kiindulópontul szolgált a tárlat készítőinek, hogy elmeséljék, sőt bemutassák, hogy mikor és honnan érkezett Budára a zsidó közösség, hol és hogyan éltek, mivel foglalkoztak, vagy milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a középkori Magyarországon. A különleges időutazáson multimédiás eszközök és az alagút falaira, mennyezetére vetített jelenetek segítségével elevenednek meg a zsidóság hétköznapjai, ünnepei és vallási rituáléi, köztük például a kóser ételkészítés hagyományai. A föld alatti tárlat mindezeken túl mesél a régészek által talált zsidó emlékekről, arról, hogy miért nem tudtuk sokáig, hogy egykor zsinagóga is állt a Várhegyen, vagy hogy mit is jelent az, ha „disznós” a bor.
A pincerendszer végül elvezet a séta utolsó állomásához, a szinte teljes épségben megmaradt, 13. századi rituális zsidó fürdőhöz, a mikvéhez. A fürdő különösen fontos volt a zsidó közösségeknek: ha valahol megtelepedtek, előbb mindig fürdőt építettek, és csak utána imaházat. Külön fürdője volt a nőknek és külön a férfiaknak, de a zsidó háztartások lakói az újonnan vásárolt edényeket is először a mikve vizében mosták meg, mielőtt otthonaikban használták volna őket. Azt, hogy a Várban feltárt mikve a nők vagy a férfiak fürdőhelye volt-e, egyelőre nem tudni, mindenesetre ezen a kiállításon most egy férjezett asszony fürdőzésének rituáléját mutatják be a látogatóknak. A mikvétől ezután már csak néhány lépés és egy meredek lépcsősor választja el a séta résztvevőit, akik a barlangszerű fürdőbe belépve, annak víz feletti, épített rácsán állva személyesen is rácsodálkozhatnak arra, hogy milyen egyedülálló és felbecsülhetetlen jelentőségű régészeti kincset rejt a Vár alatti világ.
Hájim öröksége – Középkori titkok nyomában a budai Vár alatt
vezetett élményséta
Budavári Mikve (Budapest I., Palota út 1.)