Ékszerkabát, lurex-viszkóz alapra üveg és teklagyöngyökkel készült  kézi gyöngyhímzés, 1974. Az ékszerkardigánok divatját Yves Saint Laurent indította el, Rotschild Klára pedig megcsinálta a saját verzióját, mely haláláig az egyik legnépszerűbb kreációja volt. Magántulajdon, Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Kádár Jánosné, Tito felesége, a szovjet külügyminiszter, a perzsa sah neje, Psota Irén, Tolnay Klári, Váradi Hédi, Fischer Annie, Gábor Zsazsa, Törőcsik Mari és Halász Judit. Közös bennük, hogy mindannyian megfordultak Rotschild Klára divatszalonjában. De ki is volt a tervező, aki becsempészte a párizsi divatot a szürke budapesti hétköznapokba? A Magyar Nemzeti Múzeum most a 20. századi magyar divattörténet egyik legizgalmasabb alakjával és persze ikonikus ruháival várja az érdeklődőket.

Rátonyi Hajni fellépő ruhája 1969-ből, melyet Rotschild Klára Hajni és édesapja, Rátonyi Róbert amerikai turnéjához készített. Ez egyike a Magyar Nemzeti Múzeumban látható számtalan Rotschild-ruhakölteménynek. A ruhát még ma is igazi kincsként őrzi a színésznő, s így van ezzel szinte minden, Rotschild Klára szalonjából kikerült ruha tulajdonosa.

Rotschild Klára (1903-1976) neve évtizedeken át egyet jelentett a divattal, az eleganciával, a minőséggel és a luxussal. Elhozta Párizst Budapestre, és ismertté tette Budapestet a nagyvilágban. Rotschild Klára szalonja már indulásakor, a két világháború között, fogalommá vált idehaza. Felöltöztette a Horthy-kor arisztokrata hölgyeit,  de Faruk egyiptomi király édesanyjának, Nazlinak és világszép lánytestvéreinek is készített gardróbot. Ő bújtatta menyasszonyi ruhába Horthy István feleségét az „évtized menyegzőjén”, de még a nemzetközi hírű francia ékszerész, Cartier felesége, gróf Almássy Jacqueline is vásárolt nála. Ruháit persze elég borsos áron árulta, de a francia divatházak darabjai még sokkal többe kerültek, ezért örömmel vásárolt nála minden nő, aki megengedhette magának ezt a luxust.

Edelsheim Gyulai Ilona és Horthy István esküvője, 1940. április 27. Fotó: Várkonyi stúdió, MNM Történeti Fényképtára

Pályáját még érdekesebbé teszi az a tény, hogy igazából nem volt sem divattervezői, sem varrónői képesítése, és nem beszélt nyelveket sem, mégis a divatszakma zsenijeként tartották számon: „… úgy vélték, az agyával lefényképezi a látott ruhadarabokat, majd pontosan visszamondta, hogy az adott ruhán hol volt zseb vagy, hogy milyen szabása volt. Nagyon ügyesen csinálta, mert körülvette magát kiváló szabászokkal és különböző szakemberekkel, így egyetlen ruha legyártásával sem volt gondja” (Wikipédia). 

Szalonja olyan sikeres volt, hogy bár a háború rá is nagy csapást mért (édesanyja és édesapja Auschwitz-ban, míg férje munkaszolgálatosként, Budapesten vesztette életét), néhány éves kihagyás után mégis képes volt újra felépíteni önmagát. Az ő irányításával nyitotta meg kapuit 1953-ban a Különlegességi Női Ruhaszalon, mely 1961-ben vette fel hivatalosan a Clara Rotschild nevet, emblémája pedig a közismert CR lett.

Alkalmi csipkeruha, selyem muszlinnal kombinált poliészter csipke, 1975. Gönczi Annamária újságírónő az esküvőjén viselte és máig megőrizte. Forrás: MNM

Rotschild Klárát nagyon sokan szerették, és nem csak megrendelői, hanem alkalmazottai is, több varrónője gyermekének is ő lett a keresztanyja, de erről tanúskodnak a kiállításon meghallgatható, egykori munkatársakkal és családtagokkal folytatott rövid interjúbeszélgetések is.

A Magyar Nemzeti Múzeum tárlatán személyes tárgyak, archív fotók és mozgóképek (pl. olyan egykori filmrészletek, amelyek színészei Rotschild-ruhát viselnek), valamint a szalonban készült ruhák vallanak tulajdonosuk, főszereplőjük és tervezőjük életéről, megörökítve a magyar divattörténet egy fontos, 20. századi epizódját, mely egy igazi női sikertörténetet az utókor számára. Ha pedig a kiállítás végén maradt még idejük, akkor fáradjanak be az egyik kialakított próbafülkébe, ahol két rekonstruált Rotschild-ruhát is felpróbálhatnak.

Rotschild – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
április 30-ig

Rotschild Klára Petőfi tér 3-5. szám alatti lakásának tetőteraszán, 1974 körül. Fotó: magántulajdon, Forrás: MNM