A Szent Ilona távoli szigetén bekövetkezett halála előtt, hosszú száműzetése alatt Napóleon lejegyezte emlékiratait, amelyekben arról ír, hogy az utókor nem csupán győztes csatáiról fog megemlékezni, hanem arról a tényről is, hogy kultúrát és szépséget ajándékozott a népnek: megteremtette az állami oktatási rendszert, és megvalósította az egyetemes múzeum modern – közös, az utca embere előtt is nyitva álló – eszméjét. Ez a gondolat inspirálta A művészet templomai művészeti dokumentumfilm-sorozat legújabb epizódját, a Napóleon 200-at, amelyet október 6-tól láthatnak a hazai mozikban.
Napóleont – mint az írással is próbálkozó könyvmolyt és mint a politikai hatalmat érzékeltető képzőművészeti alkotások rajongóját – nemcsak a hatalom és a dicsőség utáni vágy sarkallta tettekre, de a tudásszomj és az az igény is, hogy imázsát az ókori civilizációk nagyságával kapcsolja össze.
Emiatt volt, hogy katonai hadjáratai során, elsősorban a mai Olaszországban és Egyiptomban támogatta az archeológiai kutatásokat – és a műkincs-kisajátításokat –, amelyek olyan jelentős eredményekkel jártak, mint a Rosette-i kő feliratainak megfejtése vagy az első nyilvános múzeum, a párizsi Louvre, majd rögtön ezután a milánói Brera-képtár megalapítása.
A fáradhatatlan elmével és páratlan memóriával megáldott Napóleon (1769–1821), az összes tudományterület szerelmese – kezdve a természettudományoktól a történelmen és az építészeten át a mezőgazdaságig – felsőbbrendűségi érzéseit atyáskodássá szublimálta: a Birodalom polgárait festészetre, szobrászatra, zenére és színházra tanítandó gyermekekként kezelte. A meghódított tartományokban iskolareformot hirdetett, építészeti és urbanisztikai forradalmat hajtott végre, és meghonosította a klasszicizmus megértéséhez vezető új, hódító művészeti stílust, az empírt. E stílusnak magától értetődő eleme volt, hogy az uralkodó mindenütt jelen van: márvány mellszobrokon, pénzérméken, tubákosszelencéken; vagy egyszerűen csak az „N” monogram utal rá.
A film kiindulópontja Napóleon királlyá koronázása 1805. május 26-án, a milánói Dómban. A koronázásra komponált és játszott Te Deumot – amelynek kottája csak nemrég került elő a milánói Állami Levéltárból – azóta most először, ennek a dokumentumfilmnek a forgatása során írták át, hangszerelték és adták elő a Dómban!
Napóleon halálának 200. évfordulója alkalmából készült, és Magyarországon a Pannonia Entertainment forgalmazásában látható dokumentumfilm igyekszik feltárni a neves államférfi kultúrához, azon belül is elsősorban a képzőművészethez fűződő, igen bonyolult kapcsolatát. A politológiai és kommunikációelméleti töprengések közepette, a legnevesebb művészettörténészek értő kalauzolásával járjuk be a milánói Brera-képtárat és a párizsi Louvre-t, s egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy ránk is átragadt a narrátor, az Oscar-díjas Jeremy Irons tiszteletteljes csodálata Napóleon iránt.
A film előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=gR9NjMQxfhM&t=1s
Képek forrása: Pannonia Entertainment
Napóleon 200
olasz, dokumentumfilm (ART film), korhatár: 12 év
Rendező: Giovanni Piscaglia
101 perc, 2022 DCP