A Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében megvalósuló Fotóhónap ismét számos kihagyhatatlan tárlattal várja a fotóművészet szerelmeseit a fővárosban és vidéken egyaránt. A fesztivál fő kiállításán – amelynek idén is a Mai Manó Ház ad otthont – ezúttal a 2015-ben elhunyt észt származású, de mindvégig Dél-Afrikában élő és alkotó világhírű dokumentarista fotográfus, Juhan Kuus képei várják a hazai közönséget.
Juhan Kuus (1953-2015) valóban világhírű, ma is rendkívüli hatású fotókat készített, sajnos mégsem ismerték, ismerjük elegen. Mivel egész életében Dél-Afrikában élt és alkotott, ezért még Észtországban is csak az elmúlt években kezdték felfedezni munkásságát, pedig hosszú pályája során több nemzetközi díjat nyert, köztük például kétszer is (1978-ban és 1992-ben) harmadik helyezést ért el a World Press Photo világverseny különböző kategóriáiban.
Juhan Kuus tizenhét évesen kezdett fotóriporterként dolgozni, és negyvenöt éves pályája során az ország egyik legbefolyásosabb és legradikálisabb fotográfusává nőtte ki magát. Bátorsága legendás volt, kortársai szerint, ha kövek repültek felé, ő biztosan nem ugrott félre, inkább maradt és véres arccal kattintott. Golyóálló mellényt is hiába küldött neki egykori munkaadója, azt még csak fel sem próbálta.
Pályafutása csúcsán, 1986 és 2000 között az 1973-ban Franciaországban alapított neves Sipa Sajtóügynökség párizsi és New York-i szerkesztőségének dél-afrikai tudósítójaként és fotóriportereként dolgozott. Munkáit többek között a Times, az Independent, a New York Times, a Paris Match és a Los Angeles Times is rendszeresen közölte. Fotográfiái az országában zajló konfliktusok harcait és brutális erőszakát örökítették meg, ami iránt a sajtó világszerte érdeklődött ezekben az években, de képei az egyszerű emberek örömeit és gondjait, mindennapi életüket és hagyományaikat, az ember és a természet kapcsolatát, valamint az uralkodó társadalmi normákat és tabukat is ábrázolják.
Ő volt az a fotográfus, akit 1998-ban – Bill Clinton látogatásakor – Nelson Mandela beengedett egykori cellájába, ő volt az, akinek három évnyi folyamatos tárgyalás és kapcsolatépítés után a Cionista Keresztény Egyház megengedte, hogy rendezvényein fotózhasson, aki bejutott a Bosasa Horizon gyermekbörtönbe, és aki úgy tudta fotózni a Dél-Afrikában zajló tüntetéseket és egyéb megmozdulásaikat, ahogy senki más. A képeket nézve egészen biztosan rádöbbenünk, hogy mennyire nem ismerjük e távoli ország történelmét.
Bár leginkább azok a fotói lettek híresek, amelyek különböző konfliktushelyzetben készültek, mégis elsősorban az embereket szerette fényképezni. Életének fontos sorozatai voltak egyalakos portréi vagy a dél-afrikai hajléktalanokról készült képei. Mindenkiben a humánumot kereste, és próbálta megérteni, hogy egy-egy ember (rassztól függetlenül) miért viselkedik az adott módon egy nehéz szituációban.
Akik ismerték, biztosak voltak benne, hogy munka közben, valamilyen veszélyes konfliktust fotózva fejezi be életét. Végül nem így lett. Egy dél-afrikai, szegényeknek fenntartott menedékház (amelynek lakója volt) lépcsőjéről leesve érte őt a halál hét évvel ezelőtt.
Kuus egész élete során remélte, hogy munkái nemcsak szülőhelyén, Dél-Afrikában, de eredeti otthonában, Észtországban is inspirálni tudják, befolyásolhatják az embereket arra, hogy dokumentarista fényképezéssel foglalkozzanak, valamint, hogy a képein keresztül bemutatott problémákra megoldást keressenek, változásokat indítsanak el.
Halála után személyes fotóarchívumát végül kívánsága szerint Észtországban őrizték meg, életművét a tallinni Juhan Kuusi Dokfoto Keskus (Juhan Kuus Dokumentarista Fotó Központ) gondozza. A Mai Manó Házban látható átfogó tárlat először hozza el a fotográfus munkásságát a magyar közönségnek.
Mai Manó Ház, Budapest
2022. október 19. – 2023. január 15.
(A Fotóhónap további kiállításairól ezen a honlapon tájékozódhatnak: https://www.fotohonap.hu/)