Székátiratok címmel nyílt meg az Néprajzi Múzeum első időszaki kiállítása. A mínusz második emeleten berendezett tárlaton az intézmény hatalmas gyűjteményéből válogatott székek (ülőbútorok, ülőalkalmasságok) a kifejezetten erre a kiállításra készült kortárs alkotásokkal lépnek párbeszédbe.
A Néprajzi Múzeum gyűjteményében megközelítőleg 1200 tárgyból álló székkollekció található. A szék hosszú időn keresztül az egyik legdinamikusabban gyarapodó bútorféleség volt a gyűjteményben. De vajon miért? Mitől izgalmas néprajzi szempontból a szék, mint tárgy? Milyen szerepet tölthet be használati tárgyként a mindennapokban, és miként válik érdekessé egy néprajzi gyűjteményben? És mit nevezünk egyáltalán széknek? A szék az a tárgy, amit ülésre terveznek, vagy az, amit ülésre használunk? – teszik fel e kérdéseket a kiállítás kapcsán a tárlat kurátorai.
A szék kétségtelenül az ember ülő helyzetét elősegítő tárgyi forma. Lehet rajta egyenes derékkal ülni ebédlőasztalnál, vagy összekuporodva tehén tőgyét fejve, de székként funkcionálhat akár egy műanyag vödör is egy építkezésen. A múzeum gyűjteményének darabjait is ez a funkcionális sokszínűség jellemzi, amelyet tovább árnyal az is, hogy az adott szék milyen anyagból vagy eljárással készült.
A Néprajzi Múzeum új kiállításának alapja a múzeum saját gyűjteményéből kiválasztott 18 szék, amelyet az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei továbbgondoltak, és azokból inspirálódva kortárs székeket terveztek. A tárlat tehát egy gondolatébresztő párbeszéd a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között.
A beválogatott múzeumi tárgyak közt a parasztháztartások presztízs bútorától a szükségbútorig sok minden megtalálható, és fontos jellemzőjük, hogy mindegyikük valamilyen fontos gondolatot (pl. fenntarthatóság, újrahasznosítás) közvetít. Korban, anyahasználatban, gyártási technológiájában is nagy a szórás, jól megfér egymás mellett a műanyag kertiszék és a gyűjtemény egyik legöregebb tárgya, egy 1714-ben készült fa karosszék ugyanúgy, mint egy lókoponya ülőke vagy egy gondosan kivitelezett, művészi ambícióval faragott támlásszék is. A kortárs alkotások között is találunk izgalmas darabokat, ilyen a maradékbeton szék, amely egy sitteszsákba öntött, szürke mészkővel kevert betonból készült szék, vagy a vörösréz gondolkodószék, amelynek ülőfelületét képező bádoghenger beroppan az ember súlya alatt, és később úgy is marad, magán viselve ezáltal első használójának nyomát.
A tárlat tulajdonképp egy raktárszerű, mobil installáció (a tervek szerint utazó kiállításként is fog funkcionálni), ahol a felső polcokon a múzeum saját székei, míg az alsókon a kortárs átiratok láthatók. S bár a felső polcokon lévőkhöz nem szabad nyúlni, a kortárs darabok szabadon megfoghatók és kipróbálhatók.
A kiállításhoz tárlatvezetések is kapcsolódnak, amelyek időpontjairól a múzeum honlapján tájékozódhatnak.
Néprajzi Múzeum, Budapest
2023. január 31-ig