Idén volna 60 éves Keith Haring, melynek alkalmából az Albertina kereken 100 olyan alkotását mutatja be a híres metrórajzoló graffiti művésznek (1980 és 1985 között ő hasznosította a New York-i metró nem eladott, fekete papírral leragasztott reklámtábláit: ezekre rajzolta fehér krétával a jellegzetes rajzait), amelyek mindegyike a hatalmi erőszak, a kisebbségek elnyomása, az előítéletek és a barbárság elleni üzenetet hordoz.
Keith Haring munkásságának jelentőségét az elmúlt 30 évben számtalanféleképp méltatták vagy épp kérdőjelezték meg, de egy lényeges szempontnak mindeddig nem szenteltek kellő figyelmet: nevezetesen annak a szisztematikus jelnyelvnek, amely ábécé gyanánt, mintegy vörös fonalként követhető végig Haring művészetében. Egy olyan művészetben, amelyet ő maga is nyelvként értelmezett. Bár eredeti szándéka az volt, hogy művészetét a hétköznapi emberek számára is elérhetővé tegye, képeinek ára halála után nem sokkal már csúcsokat döntögetett a műtárgypiacon. Műveiben az amerikai fogyasztói társadalom kritikája keveredik a keresztény ikonográfia, az Európán (vagy földön-) kívüli civilizációk jelképeivel egy sajátos univerzumban, melynek szereplői rajzfilmfigurák, televíziók, számítógépek, a dollár, piramisok és repülő csészealjak, emberek és kutyák, angyalok és szörnyek. Összetett és egyéni szimbólumrendszere segítségével az erőszak és a hatalom, a szerelem és a vágy, a születés, később a betegség és a halál egyetemes érvényű vízióit jeleníti meg.
Heith Haring. Az ABC
Albertina, Bécs
2018. június 24-ig