Thomas Emmerling neve egyre gyakrabban merül fel a hazai kiállítások kapcsán, hisz az elmúlt években neki köszönhetünk több Dürer-, Dali-, Picasso- és Chagall-tárlatot is. Az elsősorban litográfiákat gyűjtő Emmerling szívesen hozza el közel kétezer darabos gyűjteménye értékes darabjait hazánkba, és a magyar múzeumok is ugyanilyen szívesen rendeznek kiállítást egyedülálló kollekciója képeiből. Ilyen koprodukció a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum nemrégiben nyílt Chagall-tárlata is, ahol több mint 150 Chagall-litográfiát tekinthetnek meg a látogatók.
Thomas Emmerling azon kevesek közé tartozik, akik litográfiákat, vagyis kőnyomatokat gyűjtenek. A német származású Emmerling azonban korántsem csak magának vásárolja a műveket, sőt! Ahogy gyűjteménye egyre gyarapodott, úgy rendezett egyre több kiállítást Európában, hisz elsődleges célja már a kezdetektől is az volt, hogy e művek minél több emberhez eljussanak, s itt a kisebb településeken élőkre épp úgy gondolt, mint a múzeumokkal bőven ellátott nagyvárosok lakóira.
Az „Emmerling-kiállítások” legújabb állomása a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Chagall-tárlata. A február 16-án nyílt kiállítás anyaga nem először mutatkozik be hazánkban, hisz 2015-ben a pécsiek (vagy a Pécsre utazók) már láthatták őket a Janus Pannonius Múzeumban. Chagall különc, sokszor furcsa figurákkal teli világa azonban mindig hívogató, a veszprémi helyszín pedig különleges alkalmat ad arra, hogy most azok is megtekinthessék a műveket, akiknek három évvel ezelőtt Pécs talán túl messze volt.
Chagallt a 20. századi festészet egyik legszebb lelkű mesélőjének tartják, kinek képei álmok és emlékek vegyületei, nagy adag fantáziával megfűszerezve. Igen hosszú, több évtizedes alkotói pályája során egy olyan világot hozott létre (illetve festett meg) újra és újra, melynek szépségét és színeit akkor is látta, mikor életében épp súlyos krízishelyzetet élt meg. Hitvallása szerint „a művészetben és az életben is minden lehetséges addig, míg mindennek alapja a szeretet”. E szeretet a kiállításon látható litográfiákból is átszűrődik, és vele együtt valami más is. Chagall művein keresztül egy olyan képzeletbeli világ tárul elénk, ami dacol a természet törvényeivel. A legfőbb oka ennek az, hogy Chagall a valóság szó szerinti ábrázolását nem pusztán unalmasnak, hanem egyenesen idegesítőnek találta, ezért alkotásain mindig merész színeket használt, és szinte már gyermekien naiv stílusban ábrázolta figuráit, s tette ezt akkor is, amikor épp életének legfontosabb könyvének, a Bibliának a történeteit festette.
Chagall-litográfiákról az 1940-es évektől kezdve tudunk, ugyanis innentől, korlátozott számban, több litográfia sorozata is megjelent. Ezek lelkes gyűjtője Thomas Emmerling is, akinek tulajdonában lévő öt sorozat képeit láthatják most Veszprémben. A kiállított Chagall-művek között a bibliai történetek által inspirált, és talán leginkább ismert litográfiák mellett Homérosz Odüsszeia című eposzának illusztrációi, Jacques Lassaigne Chagall-kötetének lapjai, valamint a párizsi Operaház mennyezetképéhez és a jeruzsálemi Hadassah Egyetemi Kórház zsinagógájának üvegablakaihoz készült vázlatrajzai várják az érdeklődőket.
A színek költészete – Chagall műalkotásai
2018. április 29-ig