A Ludwig Múzeum egy teljesen ismeretlen világ felé fordítja a tekintetét: Koszovó és Albánia kortárs művészetére. Interjú Fabényi Júlia múzeumigazgatóval, a kiállítás kurátorával.
Albánia és Koszovó az európai térség legszegényebb övezete, ahol a kortárs művészet csak mutatóban van jelen, a nyugaton érvényesülő művészeiktől függetlenül…
A szegénységben nem tennék különbséget: a Balkán szegény. Csak míg Albánia természete érintetlen, Koszovó háborús nyomai a mai napig látszódnak. A kortárs művészet mindkét országban évtizedek óta saját helyének megtalálásán dolgozik. A nagy nevek, mint Anri Sala vagy Adrian Paci korán elhagyták Albániát, Nyugat-Európa lett a munkásságuk új terepe – ez a vonal Koszovó esetében főleg Sislej Xhafa munkásságában tükröződik.
Mit találtak a helyszínen? Van egyáltalán művészeti infrastruktúra?
Tapasztalataink alapján Koszovó művészeti élete sokkal elevenebb, mint Tiranáé – több non-profit szervezet létezik, kereskedelmi galériák kevésbé. Ez utóbbi mindkét országról elmondható, kiállítóhely csak elvétve van, a művészeti piac alig pislákol, néhány gyűjtő akad csak. Ugyanakkor a kiállításra beválogatott, Albániában és Koszovóban élő, összesen 25 művész közül sokan rendelkeznek külföldi képviselettel, Olaszországtól kezdve Németországon keresztül Hollandiáig. A nem létező művészeti infrastruktúra tehát semmilyen akadályt nem jelent a nemzetközi megjelenésükben!
A ’90-es években a világ a háborús Balkánra figyelt. Ekkoriban nagyon divatosak voltak a régiót képviselő művészek és a Balkánnal foglalkozó elméleti kutatások. Ez a hullám elült, most tényleg csönd van a régió körül?
A Balkán egy része a jugoszláv érában érlelődött, hihetetlenül jó művészetet mutatva fel. Most nincs háború, a csend pedig nem annyira izgalmas. Ez elég undok kijelentés, de azt hiszem, nem nyúltam mellé, ha ezt mondom. A számunkra érdekes vezérfonal a kiállítás előkészítésében az elmúlt tíz-tizenöt év volt.
Mik a legfontosabb művek a kiállításon?
A kiállító művészek között lesznek jól ismert, nagy nevek, mint Sala vagy Paci a középgenerációból, illetve olyanok, mint Flaka Haliti vagy Armando Lulaj, akik tavaly képviselték külön-külön Koszovót és Albániát a velencei biennálén. Lesznek nemzetközi szinten még ismeretlen nevek, akik ugyanakkor saját színterükön a progresszív élvonalhoz tartoznak. A nagy dobások tekintetében kiemelhetőek olyan művek, mint Paci „Albán történetek” című videója, ami korszakalkotó volt saját életművén belül is, vagy Xhafa „Padiglione Clandestinója”.
Albánia és Koszovó kortárs művészete
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2016. július 15.–szeptember 11.