2022-t az ENSZ az Üveg Nemzetközi Évének nyilvánította, amelyhez 74 ország − köztük hazánk is − csatlakozott. A kezdeményezés célja nem más, mint az üveg világraszóló ünneplése, amely az emberiség legősibb, legsokoldalúbb alapanyaga, mintegy 3500 éve van velünk. Elkísér bennünket mindennapi életünkben, az építészet, használati tárgyaink, a közlekedés, az elektronika, a telekommunikáció és a tudomány elképzelhetetlen lenne nélküle; korunk legmodernebb vívmányai szinte kivétel nélkül üveg alapanyagúak, sőt fenntartható jövőnk záloga is maga az üveg innovációja.
A tematikus év tiszteletére idén számos hazai egyéni és csoportos kiállítás nyílt és nyílik, ezek egyike a Hommage á Glass – Hódolat az üvegnek című tárlat, amely a Budai Várnegyedben található De La Motte-Beer-palota barokk miliőjében mutatja be a 18. századi üvegművesség tárgyaitól a kortárs művészek alkotásáig a magyar üvegművészet remekeit.
A De la Motte-Beer-palota nemcsak varázslatos helyszíne az üvegalkotásokból rendezett kiállításnak, de alkalmat nyújt a 250 évvel ezelőtt itt élt néhai patikus család (Beer József cseh származású patikus) mindennapjait is bemutatni. A különleges lakóteret végigjárva, autentikus környezetben ismerhető meg a gazdag kiállítási anyag.
A tárlat alapjául Dr. Sík Attila műgyűjtő kollekciója szolgált a történelmi Magyarország üvegművességének különböző korszakaiból, amelyhez a kortárs magyar üvegművészet különleges alkotásai csatlakoznak. Érdekesség, hogy a kortárs tárgyak zöme ide, erre a kiállításra készült. A felkért művészek mondanivalójukat arra a nyelvezetre írták, amit elődeiktől megtanultak, mégis tetten érhető a sajátos és egyéni látásmód, magasfokú mesterségbeli tudás, amellyel a külföldi szakirodalom is megérdemelten méltatja a magyar kortárs üvegművészetet. Fontos megemlíteni, a közöttünk élő és alkotó Carcass James nevét, aki az embert próbáló mesterség megőrzésében, saját stúdiójában segít megőrizni hagyományainkat.
A kiállítás a Téli ebédlőből indul. Az itt látható legrégebbi tárgyemlékek a Felvidékről és Erdélyből, a hegyvidéki határterületek hatalmas erdőségeiben működő uradalmi hutákból származnak a török hódoltság (1541-1699) idejéből. Az oszmán uralom alatt elnéptelenedett vidékek visszatelepítése során markáns kereslet jelentkezett az ablaküveg és a használati és dísztárgyak iránt. Ekkorra tehető az általános európai formakincstől függetlenedett igen változatos és ötletekben gazdag magyar parasztüvegek virágkora. Ezek mellett a 19. század végén népszerű emlék- és fürdőpoharakat, Giergl Henrik szintén 19. századi üvegdíszítőmester és műhelyének alkotásait, az 1930-as években Ajkán, illetve az 1970-es években Parádon készült vázákat is láthat ebben a teremben a közönség.
A séta a Szalonban folytatódik, amelyet kortárs művekkel idéznek meg. Horváth Márton (1941–2013) elkötelezetten kutatta Pantocsek Leo Valentin irizált üvegének fortélyát. Képes volt megragadni és rögzíteni az üveg felületén a pillanatnyi szivárvány csodáját és a szappanbuborék színpompáját. Smetana Ágnes (1961) hófehér tisztaságú, finom megjelenésű edényei esetében már nem elsődleges a funkció, a cél az üveg tulajdonságának megmutatása. Carcass James (1965) kompozíciói a tér és átlátszóság viszonyát tárják a látogató elé a szürrealista szobrászatból ismert absztrakt biomorf formákkal. Ebben a teremben találkozhatnak továbbá Hegyvári Bernadett (1975) Tryptichon és Szellemkép, valamint Vida Zsuzsa (1944) Vágyakozás – Craving in memoriam Csontváry és a Szerelmesek találkozása című munkáival is.
A Passio szobában olyan tárgyak kerülnek bemutatásra, amelyek színei beleolvadnak a freskók kopottas, hamuszürke-fakózöld árnyalataiba. Az alkotásokból első pillantásra nem látunk mást, mint csillogást és kontúrokat. A jeleket és formákat a fény kelti életre, az így keletkező árnyékok adnak nekik testet. Itt Sipos Balázs (1979), Fűri Judit (1966), Darabos Anita (1969), László Kyra (1973), Smetana Ágnes (1961) és Pattantyús Gergely (1972) művei várják Önöket, továbbá itt kapott helyet egy különös darab, egy 1920-ban készült, feszületet ábrázoló türelemüveg, amelyet nem művész készített, hanem Nagy Gy. József, a jászberényi fogház III. cellájának egykori lakója.
A Hálószobában az emberi viszonyok, ellentétek és megbékélés állnak a középpontban a geometria és az absztrakció nyelvén megfogalmazva. Itt Edőcs Márta (1965), Vida Zsuzsa, Borkovics Péter (1971), Borbás Dorka (1967), illetve Köblitz Birgit (1960) alkotásait láthatják.
Az utolsó szoba az Írókabinet, ahol Sipos Balázs (1979) Life is life című kisplasztikája az unikornist és az őt megszelídítő szűzleányt ábrázolja. A hiedelmek szerint az unikornis szarvának pora minden méreg hatását közömbösíti, ezért is jelent meg alakja a patikák ajtaján különösen a 18. században. Ez volt az a korszak, amikor vegyészek különböző drágakő mintázatú üveg megalkotásán fáradoztak, mint például az itt látható különlegesség. A szűzleányt, aki képes térdre kényszeríteni az állatot, Sipos Balázs a tőle megszokott finom gesztusokkal ábrázolja.
A tárlat a folyosón kiállított művekkel zárul, annak idején ezen a helyen közlekedtek az épület hátsó részéhez, ahol a patikus jó üzleti érzékkel szállásokat rendezett be. A fügefa borította hatalmas félköríves ablakok és az épület gazdag története inspirálta Fűri Judit (1966) Változás, Idő, Élet című monumentális alkotását, amelyben a szecesszió mesteri fortélyai mellett megmutathatta a jelen technikai lehetőségeit. Rajta kívül még Balogh Eleonóra (1960), ‘Sigmond Géza (1950-2008), Köblitz Birgit (1960), Hefter László (1943) és Telegdi Balázs (1991) munkáival találkozhatnak.
Képek forrása: De la Motte-Beer-palota Facebook-oldala
De La Motte-Beer-palota (Dísz tér 15.)
2022. augusztus 25-ig