Soha nem látott kiállítás látható a Magyar Nemzeti Múzeumban: most először tekinthető meg együtt az összes tarsolylemez, amelyet eddig hazánk területén találtak és restauráltak. A kiállítás szenzációja az év elején Pátyon feltárt két lelet, amely a szakmai és a nagyközönség számára is először látható. Pillantson be Ön is a honfoglalók életébe, és gyönyörködjön a 10. századi magyar ötvösművészet kiemelkedő alkotásaiban!
2022. év elején 77 érintetlen sírból álló honfoglalás kori temetőt tártak fel a régészek Páty határában. A lelőhely egyik sírjában ezüst tarsolylemez, a másikban pedig ezüst veretekkel díszített bőrtarsoly került elő, mindkettő kiemelkedően rangos férfiak sírjára utal. Hasonló állapotú tarsolydíszlelet legutóbb 2011-ben találtak régészek. A pátyi lelet további jelentősége, hogy az egykori tarsolyok tartalmukkal együtt kerültek elő (benne kovakővel és tűzcsiholó vassal, illetve fenőkővel).
De miért is olyan fontosak és különlegesek ezek a leletek? A szigorú szabályok szerint tagolódott honfoglaló magyar társadalomban mindenki csak az őt megillető eszközökkel fejezhette ki méltóságát, mutathatta ki a törzsi-nemzetségi hierarchiában elfoglalt helyét. A fejedelmek, főemberek katonai kíséretében megjelenő 10. századi magyar férfiak a rangjukat elsősorban a nemesfém veretekkel díszített fegyverövvel és az arra felfüggesztett díszes fegyverekkel és használati eszközökkel tudták jelezni.
Ugyanakkor a magyar férfiak a kisebb méretű mindennapos használati eszközeiket (legfőképp a kor tűzgyújtókészletét, azaz tűzcsiholó acélt és kovaköveket) az övük jobb oldalára csatolt, jellemzően bőrtarsolyban tartották. Ennek fedőlapját a 900-as évek környékén egyes esetekben bronz- vagy aranyozott ezüstveretekkel, illetve összefüggő lemezzel (tarsolylemezzel) díszítették. A tarsolydíszek (lemezek és veretek) tehát jellegzetes, jellemzően 10. századi magyar rangjelző tárgyak, egyes vélemények szerint a fejedelmi család szolgálatában álló előkelők kitüntető hatalmi jelvényei voltak. Ők lehettek a magyar nagyfejedelmek katonai kíséretének, s így a kalandozó hadjáratoknak a vezetői vagy magas rangú résztvevői. A múzeumokba eddig valaha bekerült ilyen leletek száma igen csekély, a most előkerült darabbal együtt is mindössze csak 27 tarsolylemezt és 13 veretes tarsolyt ismerünk. Többségük a Felső-Tisza-vidékről, néhány pedig a Dunántúl peremvidékéről és a Felvidékről került elő.
A növényi mintával díszített példányok a 10. századi magyar ötvösművészet kiemelkedő darabjai, de ismerünk teljesen díszítetlen felületűeket is, utóbbiak közé tartozik az egyik pátyi lelet is. Feltehetőleg nem a tarsolylemez díszítettségének a művészi színvonala volt önmagában rangjelző szerepű, hanem az a tény, hogy valakinek egyáltalán joga volt e tárgyat viselnie.
A tarsolylemezek, veretes tarsolyok használata a 10. század utolsó harmadáig mutatható ki. A nyugati államok, illetve Bizánc elleni hadjáratok lezárultával (955, ill. 970) feltehetőleg gyengült a törzsi-nemzetségi arisztokrácia hatalma is. A történeti források és a régészeti leletek arra utalnak, hogy a magyar nagyfejedelmek a 10. század utolsó harmadában kemény kézzel erősítették központi hatalmukat, ami egyrészt a népesség nagyarányú belső áttelepítésével járt, másrészt pedig új típusú katonai kíséretet szerveztek maguk köré. Ennek tagjait igyekeztek nyugati típusú fegyverekkel felszerelni, a korábbi méltóságjelvények pedig elveszítették szerepüket, az új kíséret már nem használta azokat.
A Magyar Nemzeti Múzeum emeleti kiállítóterében ezekkel a sokáig a föld alatt szunnyadó, mára szépen restaurált tarsolydíszleletekkel találkozhat a látogató, amelyek egyrészt mesélnek honfoglaló őseink életéről, másrészt a tárlathoz készült, (a hátsó oldalfalra) vetített animáció segítségével megismerhetjük egykori viselőik temetkezési helyeit, de a kiállítás a korabeli ötvösművészet motívumkincsébe is bepillantást enged.
Képek forrása: Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
2022. október 30-ig