A Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik kísérőprogramjaként nyílt meg, és egészen november végéig látogatható a Capa Központ Gróf Széchenyi Zsigmond vadász-író fényképei című tárlata. A kiállításon családi fényképek, az expedíciókon készített fotók, dokumentumfilm-részletek, valamint eredeti hangfelvételek segítségével idézik meg az 1967-ben elhunyt gróf alakját.
„Későn jöttem rá, ha a szalonka kedvéért nem is, a hajnal kedvéért mindig érdemes felkelni! Szorgalmasan gyűjtögessed a hajnalpír melegét, hogy életed hűvösödő alkonyára elég legyen” – Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokért lettek Széchenyi Zsigmond vadászregényei azoknak is nagy kedvenceik, akik amúgy nem is tudják, hogy mi fán terem a vadászat. Könyveibe belefeledkezve az olvasó szinte vele együtt járja az erdőt, szívja be az afrikai szavannák illatát, hallja az őszi talajra pottyanó makkot vagy a „szeptemberi bükkösben orgonázó szarvasbikát”.
Széchenyi Zsigmond fél évszázaddal halála után sem igényel bemutatást, generációk nőttek fel hazai vadászélményeit és külföldi expedícióit feldolgozó, irodalmi gondossággal megírt regényein, amelyek lapjain nemcsak az őt körülvevő tájról és emberekről, hanem még az elejteni kívánt vadról is mély szeretettel és tisztelettel beszélt. Népszerűségéről mindent elmond, hogy művei magyar nyelven hetvennél is több kiadást értek meg. Regényei mellett számos szobor, emlékkő, dombormű is őrzi emlékét, de vadásztársaságok és iskolák is viselik a nevét, és róla nevezték el a hatvani vadászati múzeumot is.
A gróf egész életen át kitartó vadászszenvedélye nagyon korán kezdődött: már hétévesen verébre vadászott légpuskájával az atyai birtokon, a Fejér megyei Sárpentelén. Bár irigylésre méltó körülmények közé, szerető családba született, mégsem volt könnyű élete. A világháborúk, Istenhegyi úti házának megsemmisülése, első házasságának felbomlása és egyetlen fiától való (egész életen át tartó) elszakadása, 1951-es kitelepítése, majd későbbi, méltatlan meghurcoltatása mind-mind próbára tették, ő azonban, keserűségén túllépve, alázattal és kellő öniróniával fogadta, amit kimért rá a sors, hogy végül ismét boldogan vehesse kezébe vadászpuskáját – és ezzel egy időben fényképezőgépét-, hogy azt csinálhassa, amit a legjobban szeret.
A Capa Központ fotókiállításán láthatják Széchenyi Zsigmond kisgyerekként készített hóelefántját, tinédzser és felnőtt korának trófeáit, családját, testvéreit, vadászútjain készített felvételeit, útitársait, megnézhetik, hogy milyen katalógusból rendelte meg a sátrakat és a tábori székeket az expedícióihoz, bepillanthatnak afrikai, alaszkai és indiai útjain készített fényképeibe, és persze sok képen ott van második felesége, a néhány hete elhunyt Hertelendy Margit, vagyis Mangi néni (1925-2021) is, aki az utolsó éveiben volt társa és legfőbb támasza, halála után pedig hagyatékának méltó gondozója és őrzője.
A Capában látható kiállítás azonban csak egy a Vadászati Világkiállításhoz kapcsolódó számos kísérőprogram és időszaki tárlat közül. Érdemes például megtekinteniük a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Művészet és vadászat című kiállítását is, amelyen a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria legszebb vadászati témájú műveit láthatják. Ugyanakkor a főváros mellett számos vidéki város (Hatvan, Gödöllő, Keszthely és Vásárosnamény) is bekapcsolódott a világkiállítás véráramába, érdekes programokat kínálva az elkövetkező hetekre.
Gróf Széchenyi Zsigmond vadász-író fényképei
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest
2021. november 28-ig