
Az ősz egyik nagyon várt eseménye az a 2009 óta a világot járó és most Budapesten látható Frida Kahlo-kiállítás, amelyen ezúttal a mára igazi ikonná vált mexikói művésznő 2003-ban fellelt fotógyűjteményébe pillanthatunk bele. A tárlat új szemszögből láttatja a latin-amerikai művészet egyik legemblematikusabb alakjának viharos sorsát, de e fotóarchívum felfedezésével vált nyilvánvalóvá az is, hogy Frida számos karizmatikus műve ered fotográfiai kompozícióból. A kiállítást az elmúlt tizenöt évben eddig húsz városban közel egymillióan keresték fel, Budapesten a Mai Manó Házban várja az érdeklődőket.
Frida Kahlo neve a világ minden múzeumában igazi hívószó, és így van ez akkor is, ha éppen nem is a festményeit állítják ki. Életének mélységei és magasságai, sorsának szépségei és tragédiái szorosan összefonódtak képeivel, azon művészek egyike, akit túlzás nélkül mindenki, aki csak egyszer is látta festményeit, azonnal a szívébe zár. A Mai Manó Ház októberben nyílt kiállítása ezúttal Fridát az élete során gyűjtött és nagy becsben fotóin keresztül mutatja be.
A fotográfia mindig fontos szerepet játszott Frida életében: nagyapja és apja hivatásos fotográfusok voltak, és ő maga is szenvedélyesen rajongott ezért a művészeti ágért. Bármennyire is szerette azonban fotógyűjteményét, annak egy részét mégis évtizedekre elrejtették a nyilvánosság elől. Amikor 1954-ben, mindössze 47 évesen Frida meghalt, férje, Diego Rivera a mexikói népnek adományozta a Kék Ház néven ismert mexikóvárosi otthonukat, hogy ott egy Frida életének és munkásságának szentelt múzeumot rendezhessenek be, amely azóta a világ egyik leglátogatottabb kiállítóhelye lett. Diego akkor arra kérte a múzeumot, hogy Frida számukra átadott alkotásai és tárgyai közül néhányat zárjanak el az emberek kíváncsi tekintete elől, így ez a több mint hatezer fényképet, néhány rajzot, levelet, gyógyszert és ruhát tartalmazó személyes archívum öt hosszú évtizeden át titokban maradhatott. A beszámolók szerint szinte mitikus aura övezte a fürdőszobát a Kék Házban, amelyet e kincsek őrzésére kijelöltek.

Diego Rivera & Frida Kahlo Archives
A néma archívumot végül 2003-ban nyitották meg. Az újonnan fellelt fényképekből válogatott e kiállításra a kurátor, Pablo Ortiz Monasterio, az ismert mexikói fotográfus, aki egyben a mexikói fotográfia történetének egyik jeles szakértője is. A Frida Kahlo fotógyűjteménye című tárlaton 241 korábban nem publikált, Frida által nagyra tartott fénykép látható, amelyek életének különböző korszakait jelenítik meg, rajtuk Frida számára fontos emberekkel. A hat tematikus egységbe (Gyökerek; A Casa Azul (A Kék Ház); Politika, forradalmak és Diego; Megtört test; Frida szerettei és Fotográfia) rendezett tárlat képei között vannak 19. századi dagerrotípiák, családtagjairól, köztük természetesen Diegóról, valamint barátairól, szeretőiről készült fotók, de számos róla készült erőteljes portré is fontos helyet foglal el a válogatásban. Érdekesség, hogy Frida több képről levágott részleteket (például saját magát), többet dedikált, csókot nyomott rá, vagy úgy tett személyessé, mintha azok festmények lennének. Történeti és művészi értékük mellett néhány bemutatott kép jelentőségét növeli az is, hogy olyan, Frida barátai közé tartozó híres fotográfusok készítették őket, mint Man Ray, Martin Munkácsi, Edward Weston, Brassaï vagy Tina Modotti.
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, Budapest
2025. január 12-ig