Elmozdul a fal – Mácsai István Kiscellben

A száz éve született Mácsai István alkotásokban és műfajokban gazdag életművéből rendezett kiállítást Elmozdul a fal – Mácsai István Kiscellben címmel a Kiscelli Múzeum. Mácsai István magyar festő, Mácsai János zenetörténész és Mácsai Pál színművész édesapja, életműve tizenhét éve, 2005-ben lezárult, s azóta az időnként felizzó figyelem ellenére egyfajta tanácstalanság övezi. Az áprilisig látható, minden szempontból hiánypótló tárlat most ezen próbál segíteni.

Mácsai István (1922 – 2005) kora gyerekkorától megszállottan rajzolt, 15 éves korától pedig már festett is. Ifjúságának fontos és szomorú életeseménye, hogy 1943-ban vasútépítő munkaszolgálatra vezényelték, ahol mindvégig rajzolt – munkaszolgálatos bajtársait, a tiszteket, a barakkokat, majd 1944-es szökése után a romba döntött fővárost. 1945 tavaszán vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, Bernáth Aurél osztályába, ahonnan a diplomavizsgák előtt kilépett, és képszerkesztőként helyezkedett el. Ekkor már házas ember volt. 1950 és 1956 között minden Magyar Képzőművészeti Kiállításon részt vett. Ebben az időszakban kétszer is Munkácsy Mihály-díjat kapott. 1959-ben talált rá a nagyvonalú komponálás és a tárgyilagos realizmus egyensúlyán alapuló, sajátjának érzett stílusára. Első önálló kiállítása 1960-ban nyílt a Csók Galériában, ahol már több festménye is az új látásmód jegyeit mutatta.

Kiállításai és díjai ellenére azonban sajnos a Mácsai-recepció kezdettől fogva ellentmondásos és szakadozott volt. Erről így ír B. Nagy Anikó, a Kiscelli Múzeumban most látható kiállítás kurátora: „Az 1950-es évek elejétől egyéni és csoportos tárlatokon rendszeresen mutatkozó, a szakmai nyilvánosságban jelenlévő, az állami vásárlásokon és a műkereskedelemben is magasan jegyzett festő nem egyszerűen kihullott mind az egyidejű, mind az utólagosan konstruált professzionális kánonokból, hanem jószerivel be sem került oda. A képei kapcsán újra és újra felcsattanó szakmai szóváltások arra utalnak, hogy az ötvenes évektől a kétezres évekig ívelő, takarásban lévő pálya rálátásra és összegzésre vár. A szoros olvasás és a kritikai megközelítés ideje, úgy véljük, eljött, s bár Mácsai idegenkedett a képeket a festői gyakorlaton túlról szemlélő, elméleti látásmódoktól, életművének művészettörténeti, kurátori feldolgozása az örökösök hozzájárulásával megkezdődött.”

Mácsai István ugyanakkor nemcsak festő volt, hanem jelentős amatőrfilmes és fényképész is. A hagyatékban fennmaradt sokezernyi fotó, a többtucatnyi nyolc milliméteres filmes szekvencia az egy életen át, változó intenzitással írt naplók kötegeivel meggyőző és árnyalatgazdag hálózatot alkot, amelybe most a látogatók is betekinhetnek.

A tárlat címe: Elmozdul a fal, amely részben a takarásból kimozdítani szánt életműre, részben a Templomtérben valóságosan is elinduló falakra utal. Az ütemjelre átmozduló, különleges installáció – Devich Botond munkája – a műveket és a dokumentumokat a találkozás, közelítés és távolodás változó ritmusában polifón alakzatokban rímelteti egymásra. Ahogy a kiállítás ismertetőjében is olvasni, ez a tárlat most a tisztán kvalitásalapú, főművekre koncentráló, kanonizációs megközelítés helyett az életmű sokszálú bemutatását helyezi előtérbe. Itélkezés helyett inkább értelmez és támpontokat ad – párhuzamos narratívákat, kontextusokat épít fel és láttat.

Képek forrása: Kiscelli Múzeum

Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Templomtér
2023. április 2-ig