Haller Frigyes Géza: Kislányok kerítésrács mögött, 1935 k.

Adott egy ötszeletes tortaválogatás. Mindegyik szelet különböző ízesítésű és díszítésű, de együtt mégis egy kerek egészet alkotnak. Ezzel az ínycsiklandó analógiával lehetne jellemezni a Mai Manó Ház legújabb kiállítást.

A kiállítás kurátorai (Baki Péter, Balogh Viktória, Barta Edit, Kiss Imre, Schuller Judit Flóra) nem egyszerű feladatra vállalkoztak, mikor a Magyar Fotógráfiai Múzeum gyűjteményéből fejenként egy, összesen öt kiemelkedő jelentőségű életműnek egy-egy szeletét választották ki, hogy azután egyéni kurátori koncepciójuk mentén mutassák be azokat. Az egymástól elszeparált, külön termekbe helyezett válogatások önálló kiállításoknak is tekinthetők, amelyek között az átjárhatóságot a kronologikus rend teszi lehetővé. Az Újranézve című gyűjteményes kiállítás a 20. századi magyar fotótörténet nyolc évtizedébe enged betekintést. A különböző életutak, alkotói attitűdök, módszerek és technikák egy kiállításon való megjelenítése közelebb hozza, láthatóvá teszi az időben egymást követő életművek mögött húzódó emberi sorsok, motivációk és látásmódok sokszínűségét.

Haár Ferenc: Falevél

Az időutazás, magára a helyszínre is reflektálva, Mai Manó egyik volt tanítványa Székely Aladár (1870-1940), sokunk számára már jól ismert, korának ünnepelt művészeiről készült portréival veszi kezdetét. Az összesen 40 darabból álló Ady Endréről készült sorozatból 12 felvételt csodálhatunk meg, amiken hol egymagában, alkotói révületben, hol pedig Csinszka, Babits vagy az édesanyja társaságában szerepel. De a teremben további ismerősökkel is találkozhatunk Móricz Zsigmond és Szinyei Merse Pál személyében, illetve a Székely család több közeli tagjával is megismerkedhetünk.

A festői hatású, piktorialista portrék klasszikus megkomponáltsága a felvételeken szereplő alakok lezser eleganciájával párosulva átütő erejű beállításokat eredményez, amik több évtizedes viszonylatban, mai szemmel nézve is megállják a helyüket.

A következő terem Máté Olga (1878-1961) sokrétű fotóművészeti munkásságából válogat, aki korának pionírja volt, azáltal, hogy nőként a fotógráfusi hivatást választotta, amelyet olyan sikeresen művelt, hogy még saját egzisztenciára is szert tudott tenni. A kiállításra kiválogatott akt- és mozgásfelvételek finom átmenetes, archaikus jellege jól ellenpontozza a Bauhaus szellemiségében megfogalmazott tárgy- és csendéletfotóinak fény-árnyék kontrasztokból építkező, geometrizáló kompozícióit.

A korábbi két teremben bemutatott stúdiófelvételeket követően Haller Frigyes Géza (1898-1954) képein keresztül kilépünk a térbe.  A nyári hangulatú válogatás látszólag földrajzi koordinátáktól független napsütéses helyszínekre kalauzolja el a nézőt. Akár egy firenzei városi részletről, akár egy törökbálinti családi jelenetről legyen szó, fény-árnyékkal való játékával és a gondosan megkomponált kivágásaival időtlen, univerzális síkba helyezi át azokat. Felvételei, korának és mérnöki végzettségének megfelelően, egytől-egyig gondosan megkomponáltak, de ennek az eltervezettségnek nyomát sem érzékeljük, olyan precizitással és természetességgel tudta a képtereket manipulálni.

Haller Frigyes Géza: Szalmakalapos nők

A földszint bejárása után az emeleten további két alkotó életművébe nyerhet betekintést a látogató. Haár Ferenc (1908—1997) kalandos, több országon, kontinensen átívelő pályája, akitől ez alkalommal Japánban és Hawaiin készült sorozataiból látható egy szelekció. Ezeken az egzotikus helyszíneken, amikhez Haár alkatilag mindig is vonzódott, eltöltött évei alatt lehetősége volt a dokumentációs igényén túl a helyi értékek, tradíciók saját látásmódba ágyazására. Kint tartózkodása alatt a keleti vallás és filozófia is hatottak rá, amik a fotókon tömör, de líraibb megfogalmazásokat eredményeztek.

Haár Ferenc és Irén, Balaton, 1935

Berekméri Zoltán (1923-1988) alakja és életútja egyaránt eltér a korábbi alkotókétól. Ő a körülötte lévő világot inkább befelé élte meg. A külvilágból szerzett tapasztalásait, megfigyeléseit játékos, asszociatív módon jelenítette meg. Személyéből, továbbá foglalkozásából (műtárgyfényképész) adódóan érdeklődése középpontjában a csendéletek, zsáner és tájképek álltak. Berekméri képei kimértek és jól megszerkesztettek, egy felesleges elemnek sincs rajtuk helye. Motívumrendszerének visszatérő eleme a tükör és az (ablak)üveg, a tükröződés és megkettőződés jelensége.

A kiállítás a jól ismert „ízek” élvezete mellett új kombinációk és harmóniák felállítására és kipróbálásra sarkallja a látogatót. Így mindenképpen ajánlatos repetázni.

ÚJRANÉZVE
Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből
Mai Manó Ház, Budapest
2020. augusztus 16-ig