Nézőpont

A Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású, csaknem kétszáz műalkotást felvonultató tárlattal emlékezik Anna Margitra. A művész első életmű-kiállítása minden korábbinál teljesebb képet ad a 20. század legnehezebb periódusait megélt alkotóról.

A Magyar Fotográfiai Múzeum mintegy hétszázezer műtárgyat számláló gyűjteményének legfontosabb alkotásaival várja az érdeklődőket a városligeti NEO Kortárs Művészeti Tér. A Mélység/élesség című tárlaton a legismertebb 20. századi magyar vagy magyar származású fotográfusok – többek között André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassaï, Martin Munkácsi, Robert Capa – művei mellett 19. századi és kortárs fotóművészek, valamint világhírű külföldi alkotók (például Richard Avedon vagy Edward Steichen) munkáival is találkozhat a közönség.

A Zsolnay nővérek, Undi Mariska, Mallász Gitta, Lesznai Anna, Lukáts Kató és Zsindelyné Tüdős Klára mindannyian figyelemre méltó életutat bejáró nők, olyanok, akikről valóban túlzás nélkül állíthatjuk, hogy szebbé tették a magyar képző- és iparművészeti örökségünket. Csodálatos hímzéseket, mintákat, könyvillusztrációkat, festményeket, kerámiákat, bonbonosdobozokat, plakátokat, ruhákat és népviseleteket hagytak ránk, a közjóért és sokszor embertáraikért tett szolgálataikról nem is beszélve. Munkásságuk közös pontja, hogy tudatosan fordultak a népművészet kutatása, feldolgozása és megújítása felé. A Hagyományok Háza kiállítása most az ő életükön és alkotásaikon keresztül mutatja be a 20. század két nagy stílusa: a szecesszió és az art deco, valamint a népművészet találkozását.

Akik szeretik a szép, vagy az olykor megrendítő szerelmi történeteket, esetleg épp esküvő előtt állnak, és kíváncsiak, hogyan változott hazánkban az menyasszonyiruha-divat, vagy csak szeretnék tudni, hogy miként alakultak a női szerepek a házasságban és azon túl, azoknak mindenképp érdemes ellátogatniuk a Magyar Nemzet Múzeum Magyar menyasszony című kiállítására, amely nyolcszáz négyzetméteren ötszáz évet átölelve mutat be olyan csodálatos nőket, akik egykor – szerelemből, kötelességből vagy egy szebb élet reményében – maguk is menyasszonyok voltak.

Madách Imre születésének 200. évfordulóját egy egyedi és témájában igazán mai tárlattal ünnepli a Petői Irodalmi Múzeum, új kiállításán ugyanis Az ember tragédiáját a klímaváltozással kapcsolatos egyre égetőbb kérdések kapcsán vizsgálja. Vajon mennyire vált valóra a Madách által az Eszkimó színben elképzelt zord jövő? Jogosan félt-e az író 160 évvel ezelőtt a jégkorszaktól? És vajon ma van-e még olyan eső, amit meg lehet inni? A kiállításon a tragédia egyes színeinek vizuális megidézése mellett a különféle tudományágak neves hazai kutatói hívják együtt gondolkodásra a látogatókat.

A Várkert Bazár néhány hónapja nyílt új kiállítási helyszíne, az YBL6 Művészeti Tér elsődleges céljának tekinti, hogy időszaki kiállításokon nyújtson teret a hazai képzőművészet legkiválóbb alkotásainak. Csodálatosan kialakított, 21. századi igényekre szabott kiállítótereikbe ezúttal a hazai műgyűjtés egyik legizgalmasabb kollekcióját, az Jáky-gyűjteményt mutatják be a közönségnek.

Komoly kihívásokkal kellett szembenéznie annak a nőnek, aki a 20. század első felében filmkészítő szeretett volna lenni az Egyesült Államokban. Miközben a nők részt vettek az „álomgyár” nyersanyaggal való ellátásában, nem lehetett kétség afelől, hogy a termékek előállítói, vagyis azok, akik a kamera mögött foglaltak helyet, férfiak. Ruth Orkin (Boston, 1921. szeptember 3. – New York, 1985. január 16.) nem választhatta azt a pályát, amely iránt elhivatottságot érzett – legalábbis nem úgy, ahogy elképzelte –, és ez alapvető módon határozta meg fotográfiai munkásságát. Orkin vizuális nyelve a fotografikus kép és a film, a mozdulatlanság és a mozgás találkozásánál helyezkedik el. Fotóművészetében a tér magában hordozza az időt és a mozgást, és addig feszegeti a fényképészet nyelvének határait, amíg az be nem hódol az illúziónak és a mágiának.

Barabás Miklós-kiállításra menni mindig nagy öröm, különösen igaz ez, ha azon soha nem látott remekműveket is bemutatnak. A Magyar Nemzeti Galéria tárlata most éppen ilyen, a kiállított 125 alkotás közül többel most először találkozhat a közönség. A kiállítás azonban nemcsak ettől különleges, hanem attól is, hogy a festőként, elsősorban arcképfestőként ismert Barabás gazdag életművének részleteit ezúttal olyan grafikai műfajokon keresztül mutatja be, mint az akvarell, a rajz vagy a litográfia.

Mindannyiunk életében vannak sorsdöntő találkozások, ám nagyon kevesen vannak azok, akik egy ilyen találkozás után egész életüket annak szentelik, hogy segítsenek másokon. Közéjük tartozik Claudia Andujar, az amazóniai janomami indiánok földjét és kultúráját még ma is szinte sajátjaként óvó és féltő, magyar származású fotográfus és a cigány közösségekben „álruhában járó” legendás kutató, a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill etnográfus. Kettejük tárlata most alig pár lépésre található egymástól a Néprajzi Múzeumban, mindkettő csodálatos és maradandó kultúrélmény.

Még három hétig látogatható Sam Havadtoy Hommàge – Kulturális migráció című kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. A sokak által amerikaiként számon tartott, brit-magyar kettős állampolgárságú, magát magyarnak valló 71 éves művész – aki barátként olyan alkotókkal dolgozhatott együtt, mint Andy Warhol, Keith Haring vagy Yoko Ono (aki évtizedekig az élettársa is volt) – egy különleges sorozatot mutat be Budapesten, amely utána nemzetközi körútra indul.