60 éve született Bubik István. Sajnos nem tudjuk ezt vele ünnepelni, hisz novemberben lesz 14 éve, hogy nincs közöttünk. A Jászai Mari-díjas érdemes művészt a Bajor Gizi Színészmúzeum kiállítással köszönti születésnapján.
Kedves kamarakiállítással emlékezik Bubik Istvánra a Bajor Gizi Színészmúzeum. Bubik István, 1958. május 19-én született Ceglédbercelen, és sajnos mindössze 46 éve volt arra, hogy megmutassa, ki is ő. És Ő meg is mutatta. Megmutatta a színházban a legnagyobb szerepeket játszva, megmutatta dobjai mögül, a dobolás ősi elemeit, az afrikai autentikus ritmusok rejtélyét kutatva, megmutatta a focipályán vagy a lova hátán, megmutatta Forrest Gump vagy Rocky hangjaként a szinkron stúdióban, és megmutatta apaként és barátként is.
Bubik István 23 évesen vette át diplomáját, és rögtön a Nemzeti Színházhoz szegődött. Rengeteget játszott, jobbnál jobb szerepeket kapott, és nem tudta őket nem tökéletesen eljátszani. Maximalista volt magával szemben, de ezt elvárta azoktól is, akikkel együtt dolgozott. Eközben sok más dologban is részt vett, színésztársai a színpadon kívül is mindig számíthattak rá, mindenhol ott volt, ahová szíve szólította. Egy fiatal színészgeneráció vezető színészévé érett alig néhány év alatt, ám ez csakhamar túlhajszoltsághoz vezetett. „Nagyon szeretem a szerepeimet, de az örömöm nem felhőtlen. Túl sok a teher rajtam. De mit tegyek? Próbáljak beleavatkozni a pályám alakulásába?”– tette föl a kérdést. Végül ezt választotta, beavatkozott, otthagyta imádott Nemzeti Színházát, és mindenkit meglepve Londonba ment rakodómunkásnak. Aztán persze pár hónap után hazahúzta a szíve és a hivatása. Először a Művész Színház társulatához szegődött el, ezt követte a Thália Színház, majd 1997-ben hét neves színésztársával megalapította a Kelemen László Színkört, mely szakított a kőszínházi metódussal, és egy merőben új, független társulatként próbált jelen lenni a hazai színházi palettán. Majd ezt követte 2000-től az Új Színház. Az újabb fejezet pedig ki tudja mi lett volna, ha nem történik az a bizonyos autóbaleset.
Emlékezetes alakításai közé tartozik a Szinetár Miklós rendezte Tartuffe címszerepe a Várszínházban, a Kis Csaba által rendezett Othello Jágója az Új Színházban, későbbi szerepei közül pedig a Szentivánéji álom Tomporának megszemélyesítése volt kiemelkedő. A mozikedvelők ismerhetik Szabó István, A napfény íze című filmjéből vagy a szintén 1999-ben a mozikba kerülő Hídember című alkotásból, de Bubik alakította a 2002-ben Dér András által rendezett A kanyaron túl című filmdráma főszerepét is, mely rendkívüli kritikai sikert aratott. Ezen túl több híres szinkronszerepe volt, de önálló, Ritka (a) magyar című estjével is lelkesen járta az országot. A műsor Bubik kedvenc magyar költőinek és zenészeinek verseit és dalait tartalmazta.
De Bubik István nemcsak színész volt, hanem szenvedélyes sportember is, aki számtalan sportágban kipróbálta magát. Zenélni is imádott, de az erdélyi magyar falvak ügyét is szívén viselte, 1988-ban például részt vett azon a Ceausescu elleni budapesti tüntetésen, ahol erdélyi német és magyar falvakat érintő falurombolások ellen emelte fel a szavát.
A Bajor Gizi Színészmúzeum kiállításán Bubik István összes arcával megismerkedhetnek a látogatók. Ott van Sinkovits Imrével a Bánk bánt játszva, Mácsai Pállal a II. Richárd című darabban, Eperjes Károllyal és Hirtling Istvánnal a Szentivánéji álomban. Ott van Sasvári Sándorral a színészzenekar próbáján, ott van magyar focimezben gólt fejelve, ott van egy streetball bajnokságon versenyezve, és ott van szőke hajú kisgyerekként nagymamája udvarán, kezében egy kiskacsát tartva. Legyenek ott Önök is vele. A kiállítás megnézése után pedig pihenjenek meg a múzeum (Bajor Gizi egykori villájának) gyönyörű kertjében, hisz már önmagában az is megér egy kirándulást Budára.
Ritka magyar–Bubik 60
Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest
2019. január 20-ig