A 20. századi magyar festészet gyöngyszemeit gyűjtötte össze Mihályfi Ernő, aki nemcsak művészetkritikusként, hanem magángyűjtőként is rendkívüli munkát végzett – a hatalmas kollekcióból szeptember 20-tól látható egy izgalmas válogatás a Reök-palotában.
Mihályfi Ernő (1898-1972) azok közé tartozik, aki volt minden, ami – egy kiválasztott úton haladva – ember csak lehetett. Volt újságíró, főszerkesztő, miniszter, az országgyűlés alelnöke, az evangélikus egyház egyetemes felügyelője, a Független Kisgazdapárt sajtófőnök-helyettese, az Magyar ENSZ Társaság elnöke, az ELTE tanszékvezető professzora, kiváló műkritikus és műgyűjtő, aki a családja mellett a kertjében nyíló virágait is ugyanolyan mély szeretettel és odaadással szerette.
Mihályfi Ernő (vagy ahogy akkoriban sokan hívták: „Mindenki Misuja”) publicistaként kora számos képzőművészéről írt elismerő tanulmányt. Munkája során több grafikussal, festőművésszel, szobrásszal kötött ismeretséget, barátságot, melynek hatására, művészetkritikusi tevékenysége mellett, kiemelkedő műgyűjteményt is létrehozott, szisztematikusan felkutatva a századfordulótól az 1960-as évek végéig terjedő időszak jelentős magyar alkotóinak műveit.
Mihályfi 1972-ben bekövetkezett halála után az özvegye a Nógrádi Múzeumnak adományozta a hagyaték közel 800 festményből, grafikából álló részét, melyet ma a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum őriz. A hatalmas gyűjteményből szeptember 20-tól látható egy gazdag válogatás a szegedi Reök-palotában. A kiállításon több mint 150 alkotást ismerhet meg a közönség, köztük olyan jelentős képzőművészek munkáit, mint Rippl-Rónai József, Mednyánszky László, Nemes Lampérth József, Barcsay Jenő, Czóbel Béla vagy Gulácsy Lajos.
Válogatás a Mihályfi-gyűjteménybőlReök – Regionális Összművészeti Központ, Szeged
2018. november 4-ig