Biedermeier mindennapok

A 19. századi hétköznapokba repíti vissza látogatóit a Magyar Nemzeti Galéria mintegy 300 műtárgyat felvonultató nagyszabású kiállítása, ahol magyar és osztrák múzeumokból kölcsönzött biedermeier remekművek segítenek elképzelni, hogy miként éltek, szerettek, öltözködtek, űzték hivatásuk, vagy éppen szórakoztak elődeink. A kiállítás egyben hiánypótló is, hiszen a Műcsarnok 1938-as festménykiállítása után először most láthat a közönség Magyarországon a biedermeier nevével fémjelzett korszak művészetét átfogóan reprezentáló tárlatot.

A Lánchíd alapkőletétele, Kossuth Lajos három gyermekével, József nádor, Arany, Petőfi és Liszt Ferenc portréja, a pesti nagy árvíz jelenetei különböző festők vásznain, galambpostát kapó szerelmes leányok, idealizált, egymást karoló házaspárok, anyák gyermekeikkel, gyerekek házi kedvenceikkel, festői önarcképek, sakkozó nemesek, virágcsendéletek, idilli, de mégis vadregényes tájak, szobaportrék, szépen megmunkált bútorok és még megannyi téma és alkotás a 19. századi biedermeier korszakból, amelynek ideje hazánkban két nagy történelmi évszám, az 1815-ös bécsi béke és az 1867-es kiegyezés közé tehető. Ugyan ez az időszak nagy történelmi fordulatokat is hozott (elég csak az 1848/49-es szabadságharcra gondolni), a biedermeier művészet elsősorban az emberek mindennapjairól, a családi történésekről, az otthon nyugalmáról, a visszavonulásról és az intimitásáról szól.

Maga a biedermeier (bieder: derék, egyszerű + Meier (eredetileg Maier): a leggyakoribb német vezetéknév) kifejezés nem rögtön, hanem csak az 1850-es években jelent meg a köztudatban, de akkor még meglehetősen pejoratív értelemben. Egy német orvos és jogász barátja alkotta meg Gottlieb Biedermaier figuráját, akinek nevében költeményeket jelentettek meg a müncheni Fliegende Blätter című vicclapban, egy valóban létező falusi iskolamester költeményeinek a mintájára. A kitalált Biedermaier úr egyszerű sváb falusi tanító volt, akit „kis szobája, szűk kertje és egy lenézett falusi iskolamester szegényes sorsa segítette a földi boldogság elérésében”. A versekre a banális érzelmesség és az olcsó rímek voltak jellemzőek, azonban egy olyan lélek megnyilvánulásairól volt szó, aki szűkebb kisvárosi vagy vidéki környezetében szép és egyszerű élményeket élt át, azokban lelte meg örömét.

Az egykor a német nyárspolgári ízlést kigúnyoló, szatirikus kifejezésről idővel lekopott a negatív jelentéstartalom, és már egy egész művészeti stílusra kezdték el használni. Magyarországon a biedermeier az osztrák művészeti hatások mellett fejlődő magyar festőknek köszönhetően vert gyökeret, és maradt fenn egészen az 1860-as évekig. A stílusra jellemzőek a letisztult, egyszerű vonalak, az aprólékos kidolgozás és a meleg, barátságos színek. Az ekkor készült alkotások a polgári értékeket és a családi életet ünneplik. Ez nagyon jól látható azokon a festményeken, amelyeken a „tökéletes család” vágyott képe egyre nagyobb hangsúlyt kapott.

A Biedermeier mindennapok című időszaki kiállítás magyar és osztrák festmények, grafikák, bútorok, viseletek és számos egyéb használati tárgy segítségével mutatja be a 19. század első évtizedeinek meghatározó stílusirányzatát. A több termen át vezető tárlat a hazai biedermeier festészet ikonikus ábrázolásai mellett a korabeli bécsi művészeti élet legnagyobb mestereinek alkotásaival is megismerteti a közönséget. A legjelentősebb magyar alkotókon – Borsos József és Barabás Miklós – túl például olyan festők műveivel, mint Friedrich von Amerling, Ferdinand Georg Waldmüller vagy Josef Danhauser. Az összesen több mint 300 műtárgyat felvonultató nagyszabású kiállítás jól elkülönülő tizenegy szekciója az emberi élet egyes korszakain (gyermek- és ifjúkor), horizontjain (születés, halál), az egyén társas viszonyain (házasság, család), társadalmi szintű funkcióin (hétköznapok, hivatás), terein (otthon, természet) és szabadidős tevékenységein (kirándulás, szórakozás) keresztül vezeti a látogatót.

A biedermeier polgári morál szerint a család életének központja az otthon, amelyet a tárlat a bútorművészet legjellegzetesebb, köztük a bécsi Danhauser-gyárhoz köthető darabokkal is megidéz. A kiállítás további rendkívüli értéke, hogy nagyszabású restaurálási program előzte meg, amelynek köszönhetően a jól ismert művek mellé eddig nem látott, méltatlanul elfeledett képek is kerülhettek.

A műtárgyak nagy része hazai – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum – és osztrák közgyűjteményekből, többek között a bécsi Belvederéből és a Wien Museumból érkeztek a tárlatra, amelynek kurátora Prágai Adrienn művészettörténész.

Biedermeier mindennapok
Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815–1867)
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2025. február 9-ig