A főváros képtára – Művek és történetek

A Budapesti Történeti Múzeum részeként működő Fővárosi Képtár mintegy negyvenezer darabot számláló, országos jelentőségű képzőművészeti gyűjteménye a Kiscelli Múzeum épületében található, ám állandó kiállítás híján műtárgyai csak alkalmanként láthatók. Ezt az űrt tölti most be a BTM Vármúzeumban megtekinthető, A főváros képtára – Művek és történetek című időszaki kiállítás, amely a magyar modernizmus születésétől napjainkig terjedő, közel 150 műből álló válogatást mutat be.

„Emlékezni csak történetek segítségével lehet” – mondta a kiállítás nyár eleji megnyitóján Csorba László, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. A BTM-ben egészen jövő év februárjáig látható, nagyszabású tárlat valóban a történetek és az emlékezés kiállítása, ahol a kiállított művek és az azokat kísérő falszövegek nemcsak az adott alkotásról szólnak, hanem arra is kitérnek, hogy a mű mikor és hogyan került a gyűjteménybe, így láttatva az intézmény múltját és jelenét – függetlenségtől beolvasztásig, megszüntetéstől újraalapításig, és azon túl is.

A kiállításon látható első mű Trombitás Tamás 1996-ban készült, FK–KM I–II. című alkotása, amely mintegy huszonöt évig volt a Fővárosi Képtár logója. A mű kapcsán a kurátorok rögtön bele is kezdenek a képtár viharos, megannyi epizóddal tűzdelt történetének elmesélésébe.

Budapest saját gyűjteményének megalapozása az 1880-as években kezdődött. Először csak a városi közügyek terén érdemeket szerzett személyek arcképeit és városképeket gyűjtöttek, majd a századfordulón, Bárczy István polgármesteri időszakában (1906–1919), a főváros tudatos modern képzőművészeti gyűjtési koncepciót alakított ki. A folyamatosan épülő első fővárosi képzőművészeti gyűjtemény egy 1932-es döntés eredményeként vált önállóvá, és ekkor kapta a Fővárosi Képtár nevet. 1953-ban azonban államosították, 1957-ben pedig az újonnan alakuló Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeibe olvadt be műtárgyanyaga. A főváros a veszteségbe nem nyugodott bele: 1959 végétől a Fővárosi Tanács határozata nyomán újraindulhatott a képzőművészeti gyűjtés a Budapesti Történeti Múzeumon belül. A kiállításon bemutatott tárgyak – néhány kivételtől eltekintve – ennek a második gyűjteménynek a darabjai. A főváros a rendszerváltás küszöbén, 1989-től engedélyezte, hogy a gyűjtemény újra felvegye a Fővárosi Képtár nevet.

1994-től Fitz Péter vezetésével a legfrissebb képzőművészeti törekvéseknek adott otthont a Kiscelli Múzeumban található, új identitását kereső Fővárosi Képtár. Ebbe a programba illeszkedett Trombitás Tamás 1996-os gyűjteményes bemutatója is. A sokféle médiumban alkotó művész munkáit az 1980-as évektől következetesen absztrakt formaképzés jellemezte, művein a szimmetria, a szabályozottság, valamint az arany felületekkel az időtlen harmónia megragadására való törekvés együtt érzékelhető. Fitz Péter számára a kiállításon dolgozva szinte magától értetődőnek tűnt, hogy Trombitás Tamást kell felkérni a Fővárosi Képtár logójának elkészítésére. A tiszta, geometrikus, modern forma, a mandalákat idéző elrendezés és felületképzés egyszerre fejezik ki a nevét visszaszerző Fővárosi Képtár önképét, az autonóm képzőművészet univerzumát és a nagyon is pontosan megragadható nevet és hagyományt. Az 1990-es évek második felében a Fővárosi Képtár arculata tökéletesen tükrözte annak küldetését: a hagyományokat folytató, s azokhoz újra és újra visszakapcsolódó modernizmus eszményét.

A kiállítás összesen tíz tematikus egységbe rendezve (A régi gyűjtemény, A századvég művészete, Akik elmentek és akik itt maradtak, A századelő útkeresői, stb.) tárja elénk műtárgyait és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. A tárlaton erős hangsúlyokat kapnak a női alkotók szereplehetőségeinek alakulásai, a háborúk okozta szakadások, az itthonmaradás és az emigráció dilemmái, a társadalmi normákon és a művészettörténeti kánonon kívül rekedtek pozíciói. Az elrendezés nem követ szigorú kronológiát, a Fővárosi Képtár kurátori csapatának tagjai sokféle nézőpontot vetettek fel, s ezek sajátos hangsúlyokat, szokatlannak tűnő együtteseket eredményeztek. Így például a 20. század eleji alkotások között a 90-es vagy a 2010-es években készült művek is feltűnnek. Az izgalmas társítások és a több ponton szándékosan nyitva hagyott kérdések választási lehetőségeket kínálnak, közös gondolkodásra hívják a látogatót.

A kiállítás installációjáról is érdemes szót ejteni, amely tudatosan idézi meg az ötven évvel ezelőtt, 1977-ben a Budapesti Történeti Múzeumban, ugyanebben a térben rendezett tárlat arculatát. Annak idején először itt mutatták meg a nagyközönségnek, hogy a sok viszontagság után milyen kivételes modern gyűjtemény épül a fővárosban. 

A több mint 100 kiállító művész – akiknek közel egyharmada női alkotó – között olyan ismert nevek találhatók, mint Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Lesznai Anna, Vaszary János, Bortnyik Sándor, Ferenczy Noémi, Reigl Judit, Vera Molnar, Ország Lili, Ladik Katalin, Lakner László, Maurer Dóra, Chilf Mária, Csernus Tibor, Eperjesi Ágnes vagy Szíj Kamilla. Remekművekből itt garantáltan nincs hiány!

A főváros képtára – Művek és történetek
BTM Vármúzeum, Budapest
2025. február 2-ig