Mezei Gábor (1935) belsőépítész, műgyűjtő, festő gyűjteményének egy jelentős részét édesapjától, Pán Imrétől (1904–1972) örökölte. A Kisterem kiállítása most ebből a gyűjteményrészből mutat be egy válogatást – absztrakt, absztrakt expresszionista és szürrealista figuratív rajzokat, grafikákat – olyan neves alkotóktól, mint Max Ernst, Giacometti, Henri Matisse, Marcel Jean, Corneille, Jacques Doucet, Marcelle Cahn, René Bertholo, Christine Boumeester, Eva Landori vagy Gonçalo Duaerte. A munkák legnagyobb része még soha nem szerepelt kiállításon Magyarországon. A gazdag, változatos anyag bepillantást enged a hatvanas évek Párizsának nemzetközi művészeti világába. Ebbe a közegbe érkezett Anna Mark is, aki 1957-ben hagyta el Magyarországot. A kiállításon az ő korai, szürrealista rajzaival egészül ki a Mezei-gyűjteményből való válogatás.
„A morfizmus az, hogy ezentúl nem vagyunk vagy szürrealisták vagy tachisták, vagy informelek vagy figuratívak, vagy geometrikusak, hanem mind, de ezekből legalább kettő együtt” – írta egykor Pán Imre.
Pán Imre életműve költőként, íróként, kiadóként, kurátorként, gyűjtőként is nyomot hagyott. Autodidaktaként vált rendkívül művelt értelmiségivé, aki élete során mindvégig igyekezett a nemzetközi kulturális élettel lépést tartva közvetíteni a hazai és külföldi szcénák között. Kulturális közvetítő tevékenysége az információk és művek áramoltatásában, a képzőművészet recepciójának kiadványokon keresztül való segítésében, a művészek támogatásában, illetve kiállítások létrehozásában érhető tetten.
A 20. század elejétől a folyóiratok a különböző avantgárd irányzatok eszméinek, művészetről vallott felfogásának és a műveknek széles körben való megismertetését szolgálták. A művészet szervezése a kapcsolati hálón alapult, ezt pedig az avantgárd lapok, szövegek és rajzok csereberélése révén szőtték. Kassák után az Európai Iskola is ezt a gyakorlatot másolta, és ezt a tudást használta Pán Imre Párizsban is, amikor 1957 után mindent újrakezdve igyekezett beilleszkedni a francia közegbe. Egyedi rajzokkal és sokszorosított grafikákkal kísért különleges kiadványok (Signe, Morphèmes, Carnets poétiques, Mini-musée) és új szemléletet hozó kiállítások (Zéro-Point-kiállítások) révén akarta újraépíteni ismertségét és kapcsolatait, miközben próbált természetesen egy tisztességes megélhetésre is szert tenni. A kulturális transzfert különböző irányokban működtette, a képzőművészek és műveik Magyarországra és külföldre jutását egyaránt segítette. Kereste a találkozási pontokat, a kapcsolódásokat. 1956 után Franciaországban a magyar művészek munkáit igyekezett az ott élő nemzetközi művészek anyagával együtt kiállítani. Egész pályafutását meghatározta a kapcsolatteremtés szándéka, ennek szellemében született ez a kiállítás is, ahol a Pán Imre által Franciaországban gyűjtött nemzetközi anyag néhány ponton találkozik a szintén 1956 után Franciaországba emigrált Anna Mark munkáival.
Anna Mark rajzai Saarbrückenből, 1957–1959
A jelenleg is Párizsban élő Anna Mark (szül. Márkus Anna, 1928) a második világháború után induló, Franciaországban kiteljesedő magyar festőgeneráció tagja. Jelen van a francia képzőművészeti életben, rendszeresen szerepel egyéni és csoportos kiállításokon, képei bekerültek a nemzetközi közgyűjteményekbe. Mindeközben a magyarországi szcénával sem szakadt meg a kapcsolata, műveivel hazai közgyűjteményekben, tárlatokon, kiadványokban és aukciókon is találkozhatunk.
Márkus Anna 1950-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Megtapasztalta az ötvenes évek Magyarországának szürreális világát és zártságát. A Rákosi-korszak kezdetével, a hidegháborús frontok kialakulásával a tradicionálisan nyugati orientációval rendelkező magyar értelmiség elszakítva találta magát korábban meghatározó tájékozódási pontjaitól. A kulturális kapcsolatokat, ahogyan az élet minden más területét, az állam egyre inkább ellenőrzése alá vonta. Az erős ideológiai korlátok közül Anna is elvágyódott. Az 1956-os forradalom leverését követően hagyta el Magyarországot, férjével, Czitrom Gáborral együtt disszidált, 1956 decemberében átszöktek a határon. Úticéljuk eredetileg Franciaország volt, Anna Párizsban szeretett volna festő lenni. Ám férjének egy régi ismerőse állást ajánlott a németországi Saarbrückenben. Az átmenetinek, néhány hónaposnak indult kitérő végül csaknem három évig, 1959-ig tartott.
Ez a néhány év rendkívül nehéz időszak volt a művész életében. Nem volt állása, nem volt közege. Egy albérletben töltötte a napjait, várva, hogy a férje hazaérkezzen. Már elhagyta Magyarországot, hátrahagyta családját, barátait, de még nem érkezett meg oda, ahová vágyott: Párizsba. Üres térbe került, amit átmenetinek tekintett, nem is akart beilleszkedni, nem érezte jól magát. Idejét rajzolással töltötte, a keserves három év hozadéka mintegy száztíz tustollal készített, rendkívül finom rajz.
Ezeket a szomorúságban fogant rajzokat Párizsba érve eltette, nem állította ki, egy-két kivételtől eltekintve nem is vette elő. Holott 1959-ben éppen abba a közegbe érkezett, ahová Pán Imre is néhány évvel korábban, és Anna szürrealista hangulatú, figuratív rajzai súrlódásmentesen illeszkedtek az akkor Párizsban élő kortársak munkái közé. Érdekes összeolvasni őket az akkori párizsi iskolának egy magyar emigráns, Pán Imre által látott keresztmetszetével. Noha rengeteg esetlegesség befolyásolja az összevetést, mégis akadnak találkozások.
A Kisterem galériában látható, Árvai Mária kurátor által összeállított anyag a Magyarországra került alkotásokra épül. Ebbe harmonikusan beilleszthetők Anna Mark szürrealista hangulatú figurális rajzai, amelyek zömmel 1957 és 1959 között készültek. Témáik és formai megoldásaik egyaránt összecsengenek a Pán Imre által gyűjtött rajzok világával, azaz az akkori kortárs művészettel.
A kiállított művek párdarabjai, másik példányai rangos aukciókon szerepelnek, vagy közgyűjtemények megbecsült tételei. Az elmúlt évtizedekben lezajlott kanonizációjuk igazolta Pán Imre értékítéletét. Többségük Magyarországon mégis kevéssé ismert, az anyag a rácsodálkozás és a felfedezés örömét kínálja a közönség számára.
2025. március 21-ig
Kisterem, Budapest (Képíró u. 5.)