Két kivételes fotóművész, a magyar származású, Franciaországban élt Lucien Hervé (1910-2007), és fia, a tragikusan korán elhunyt Rodolf Hervé (1957-2000) ikonikus és alig ismert alkotásaival várja látogatóit hazánk egyik legreprezentatívabb kiállítóhelye, a pécsi Zsolnay Negyedben található m21 Galéria.
Az 1100 négyzetméteres kiállítótérrel rendelkező m21 Galéria most két fotóművészt hozott el Pécsre. Egyikük a hódmezővásárhelyi születésű, de 1929-ben Párizsba emigrált Lucien Hervé (eredeti nevén Elkán László), a másik pedig fia, a Párizsban született, de később néhány évet Magyarországon is eltöltő Rudolf Hervé (Elkán Dániel Rudolf).
Lucien Hervének saját bevallása szerint is kalandos élete volt. Dolgozott bankban, volt divattervező, ügynök, háborús híradós, francia hadifogoly Kelet-Poroszországban, próbálkozott a festéssel is, majd 1947-ben végleg a fotózást választotta hivatásul. Már életében a magyar és francia fotóművészet széles körben elismert alakjának számított. Elsősorban az építészeti fotográfiában alkotott maradandót, köszönhetően annak, hogy 1949 decemberében a világszerte ismert, legendás építész, Le Corbusier hivatalos fényképésze lett. Hervé mintegy félmillió fényképéből 18 ezer foglalkozik az építész műveivel, aki – saját állítása szerint – Hervé képei révén olyan részleteket, látásmódot is fel tudott fedezni épületeiben, amelyekre ő maga nem is gondolt. Hervé fényképeinek világát a letisztult, geometrikus kompozíciók, a fény-árnyék hatások erőteljes jelenléte határozta meg. A világ számos múzeumában vannak kiállításai a mai napig, itthon korábban többek közt a Szépművészeti Múzeumban, a Várfok Galériában és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban találkozhattunk műveivel.
Fiával, Rodolf Hervével több közös fotográfiai téma köti össze, az Eiffel-torony például mindkettőjüket inspirálta. Míg az apa a konstruktív képalkotást képviselte, és a szigorúbb, a geometriára alapozott kompozíciókat részesítette előnyben, addig a jóval szenvedélyesebb Rodolf munkáit inkább a szürrealizmus és az expresszionizmus inspirálta. Rodolf Párizsban indult, és 43 éves korában szintén ott véget érő művészi pályájának egyik érdekessége, hogy szoros kapcsolatot tartott a magyar undergrounddal a rendszerváltás időszakában, a hazai alternatív színtér egyik fontos személyisége volt az ’90-es évek elején.
Apától és fiától összesen több mint 100 képet felvonultató pécsi tárlat többségében szakrális és profán épületfotókból, valamint portrékból áll, amelyeken a geometriai formák és fény-árnyék viszonyok épp annyira fontosak, mint maga az ember. Lencséjük látni tanít.
A kiállítás kurátora, Gebauer Imola így ír kettejükről: „Rodolf fotója határfeszegetés, a sajátjáé, a valóságé, az Életé. Minden képe felráz, vagy megrázó. Kezében az anyag elveszítette realitását, jellé, költészetté vált. Hervé a szakrális vagy profán épületekben egyaránt az emberi teremtő szellemet kereste. A fény által átlényegíttett építészeti elemekben sikerült megragadnia a kifejezésnyelvet, mely évezredek kultúráit köti össze. Fotóik hol csendjükkel, hol egy kiáltással rendítenek meg. Egy család, két nyelv, végtelen számú variáció. Hol kezdődik és hol ér véget a valóság?”
Fények / Ritmusok
m21 Galéria, Zsolnay Negyed Látógatóközpont, Pécs
2021. október 4-ig