Egy nagyrészt csatornázatlan falu szívkórházzal és hajógyárral. Nyáron négyszáz szobás szálloda, télen szilvásgombóc-üzem. Anna-bál és punkfesztivál két hét eltéréssel. Balatonfüred a furcsa kettősségek települése volt ötven évvel ezelőtt, amikor 1971 áprilisában városi rangot kapott. Várossá válásának első évtizedei most a Fortepan és az MTI fotóin keresztül elevenednek meg a Vaszary Galéria új kiállításán.
Nyolcszáz ágyas szívkórház nincs minden nagyközségben, ahogyan egy ezer embert foglalkoztató hajógyár sem tipikus tartozéka a magyar vidék kistelepüléseinek. Kevés falu mondhat magáénak két, nagyvárosi környezetbe is beleillő szállodát majdnem nyolcszáz vendégszobával, márpedig az Annabella és a Marina nagyszállók 1968-1969-es megnyitásával két nagy épülettömb tette összetéveszthetetlenné az akkor még községnek számító Füred sziluettjét.
Mindeközben az újdonsült város 80 százalékának csatornázása még hátra volt, ahogy eléggé erőltetett tempóban új orvosi rendelőt, vasút- és buszállomást, lakásokat, óvodákat, iskolákat és áruházakat kellett építeni, hogy az erősen falusias infrastruktúrát hozzáigazítsák az ideköltözők számához és igényeihez.
Az 1920-as évek kétezres lakosságszáma, követve a 20. században világszerte felgyorsult városiasodás trendjét, 1971-re tízezer állandó lakosra duzzadt. Ehhez ugyanennyi idénylakó csatlakozott nyaranta, és a főszezon csúcshétvégéin további néhány ezer ember kereste fel Füredet (1971-ben összesen 133 ezren üdültek a városban). Ez az üdülőhelyekre jellemző kettősség persze máig érzékelhető. Az állandó lakosok száma ugyan tovább nőtt, de csak az 1980-as évekig, amikor a 12-13 ezres csúcsnál megállt.
A legtöbben ezt a kétszeresére-háromszorosára duzzadt nyaralóvárost ismerjük, és elsőre a balatoni strandok és vitorlások, a savanyúvíz és a borok, a szívkórház és a Tagore-sétány ugrik be Balatonfüredre gondolva, amelyek valóban fontos részei a városnak mind a mai napig.
Ugyanakkor az őszi-téli hónapokban sem állt le Füreden az élet. A nem téliesített, így fél éven át üresen álló Annabella éttermében például naponta hatvanezer szilvásgombócot készítettek a győri hűtőháznak. Szintén kiváló terep volt a holtidény a szocializmus éveiben is virágzó konferenciaturizmusnak, így tartottak Balatonfüreden találkozókat a legkülönbözőbb témákban, például nemzetközi konferenciát a diabetikus üdítőitalokról 1972-ben, juhtenyésztési tanácskozást 1988-ban vagy nemzetközi kationos polimerizációs szimpóziumot 1991-ben.
A végletekhez tartozott az is, hogy Balatonfüred éppúgy otthont adott a nagy tradíciókra visszatekintő, a szocializmus alatti egyetlen nem hivatalos szépségversenyként funkcionáló Anna-bálnak, mint a hajógyár szerelőcsarnokában megrendezett Új Hullám Fesztiválnak, amelyen fiatal rock- és punkbandák léptek fel a rendőrség árgus szemeitől kísérve.
De még a Tagore-sétány platánjainak időtlensége is csalóka, hiszen a háromszáz facsemete azután került ide Gemencről, hogy a 140 km/órás széllel érkező 1972-es tornádó elpusztította a 19. században ültetett nyárfasort.
A Vaszary Galéria Fortepan- és MTI-fotókból rendezett kiállítása most ezekbe az évtizedekbe invitálja látogatóit, bemutatva, hogy miként vált az egykori község az ország 79. és Veszprém megye 7. városává.
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
50 éve város Füred – Képes történetek a várossá válás első évtizedeiből
Vaszary Galéria, Balatonfüred
2022. január 9-ig
Képek forrása: Vaszary Galéria