Valószínűleg sokan nem tudják, hogy a Hagyományok Házának otthont adó Budai Vigadó alatt egy pinceszint is található, amely egykor borlerakatként szolgált a Budán áthaladó kereskedők számára. A pár éve régészek által feltárt és rekonstruált helyszínen ma már bort természetesen nem találunk, helyette időszaki kiállítások otthona. Az itt található Lajos teremben rendezte be az intézmény új, Gyöngyélet című tárlatát is, ahol az eredeti középkori kőfalak csodálatos hátteret biztosítanak a csillogó kalárisok, fülbevalók, karkötők és egyéb ékszerek számára.
Az ékszerhasználat az őskor óta minden népnél elterjedt volt, szinte megelőzte, később pedig kiegészítette a ruházatot; régiónként, anyagonként, életkoronként eltérő ékszereket hordtak gyerekek, nők, férfiak. Mivel a téma hatalmas és szerteágazó, a kurátorok úgy döntöttek, hogy minden területről bemutatnak egy-egy részletet, a csontékszerektől kezdve a lószőrből alkotott díszeken át az érmékkel, üveggyöngyökkel elkészített lázsiásokig, sőt, még néhány kortárs ékszer is helyet kapott a tárlaton.
A kiállítás azért lehet nagyon aktuális a ma emberének is, mert az ékszerkészítők közül a mai napig többen a népművészetet használják forrásként az alkotás során. Köztudott például, hogy korunk hazai gyöngyfűzői a magyar népviselet gyöngyláncaiból és sárközi gallérjaiból merítenek leginkább ihletet. „Szerintem az nagyon fontos, hogy a mai design hogyan tud megújulni a régi tudás által, és hogy ezek a fenntartható, a gyártásuk révén nem környezetszennyező anyagok ismét terítéken legyenek.” – jegyezte meg a kiállítás kapcsán Üveges Krisztina, a kiállítás egyik kurátora.
A paraszti kultúrában az ékszereken olyan ősi motívumok és szimbólumok voltak megtalálhatók, amelyek a többi ember számára egyetemesen feldolgozható értelemmel bírtak. Ha valaki bement egy faluba és ránézett egy viseletben levő nőre, annak ruházata és ékszerei kódokat hordozott magában, amelyek alapján pontosan meg lehetett tudni, hogy a nő hány éves, házasodni készül-e vagy menyecske, esetleg eladósorban van. A tárlat ehhez kapcsolódva a sárközi, a palóc, a moldvai és a kalotaszegi viseletekhez tartozó pártákból, övekből, szalagokból, főkötőkből és ékszerekből mutat be különleges darabokat, amelyek révén a különböző fejlődési fázisokba is bepillantást nyerhetünk. Például hogy az ékszerek mérete és hordási módja hogyan változott az idők folyamán, illetve hogy a lazán viselt ékszerekből hogyan alakult át a divat a nyakra feszülő gyöngykalárisokká.
A kiállítási anyag összeállításában az inspiráció tehát a népi kultúra volt, de vannak olyan kortárs tárgyak is, amelyeket a kurátorok a felhasznált motívumok miatt mégis beválogattak, mert érdekesnek találták, hogy az iparművész miként gondolja tovább és hogyan teszi bele a saját egyéniségét egy mai ékszer megalkotásába.
Képek forrása: Hagyományok Háza
Hagyományok Háza – Magyar Népi Iparművészeti Múzeum, Budapest
2025. június 30-ig
(Csak tárlatvezetéssel látogatható, a meghirdetett időpontokban!)