Újrapozicionálás és hálózatépítés. Kónya Ábellel, a debreceni MODEM új igazgatójával beszélgettünk.
Aki csak felületesen követte a múzeumi híreket, az is hallott arról az elmérgesedett vitáról, ami a MODEM vezetése és a város között zajlott egy-két éve. Idén májustól újra van vezetője a MODEM-nek, igaz, titulusa „csak” vezető kurátor, nem igazgató. Ez mit jelent?
A MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ jelenleg a Déri Múzeum intézményi keretein belül működik. Tulajdonképpen most alakulnak ki a hétköznapi működés alapjai, a MODEM ugyanakkor teljes szakmai függetlenséget élvez, és az a határozott célunk, hogy a „modem brand”-et újrapozicionáljuk a strukturális felépítéstől függetlenül. Ez bizonyos szempontból egy újraépítkezést jelent, de mögöttünk van az a tíz év, ami alatt a MODEM komoly szakmai elismerést vívott ki magának. Mint művészeti vezető erre szeretnék támaszkodni, és ebben a MODEM önálló stratégiát fog követni. A Déri Múzeum a város emblematikus intézménye, de a MODEM karakterétől eltér a kulturális térben betöltött szerepe, így nem is volna érdemes a két pozíciót szakmai szempontból fuzionálni.
Meddig tart a kinevezés? Hány éves programot tervezett?
A pályázati kiírás a 2020-ig tartó időszakot jelölte meg, így a pályázatban felvázolt szakmai programom is eddig szólt. A kinevezésem óta eltelt időszak – a folyó év kiállítási tervének befejezésén túl – a valós lehetőségek felmérésével telt, és ennek tükrében alakítom az előttem álló négy év koncepcióját. Ez nemcsak a kiállítások karakterének meghatározásában merül ki, hanem egy annál sokkal komplexebb művészeti–kulturális tér megalapozásában és kialakításában.
Nem egy országos múzeumból igazolt át a MODEM-be, hanem egy debreceni gimnáziumból. Nem vágta nagy fába a fejszéjét?
Debrecen egy elég specifikus közeg. A művészeti felsőoktatás hiányában a helyi alkotóközösség potenciálja a művészeti szakképzésben koncentrálódik. A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, ahol 2006 óta tanítok rajzot, grafikát és animációt, az egyik legfontosabb ilyen közeg a városban. A debreceni művészek középgenerációjába tartozó alkotók jelentős része dolgozik vagy dolgozott ebben az intézményben. Az évek során olyan projekt-szemléletű oktatást dolgoztunk ki, amely a helyi művészeti és kulturális intézményekkel való szoros és valós kapcsolatokon alapul. Ez nagyon nagy tapasztalati bázis, ami a MODEM helyi közösségbe való szorosabb beágyazásának szempontjából kulcsfontosságú.
Emellett a személyes kötődésem is nagyon erős a MODEM-hez, hiszen a kezdetektől fogva külső munkatársként részt vettem a művészeti központ munkájában. Grafikusi, kiállítástervezési és kurátori feladatokat is elláttam a korábbi időszakban, aminek számomra egyik legmeghatározóbb része volt az Eikével és Szabó Attilával közösen megálmodott és több alkalommal megrendezett INTERMODEM Nemzetközi Intermédia Workshop, illetve az ezekre épülő „Partíció” című kiállítássorozat, amit mindenképpen szeretnék újraéleszteni. Nagy kihívás és nagy megtiszteltetés, hogy ezt az általam jól ismert és szeretett intézményt a jelenlegi struktúrában lehetőségem van „újrarajzolni”. A tényt, hogy a város egy helyi képzőművészt bízott meg a MODEM vezetésével, nem csak személyes sikerként ítélem meg; benne tükröződik sokak erőfeszítése és közös alkotó munkája, ebben a talán már nem is annyira elszigetelt debreceni közegben.
Milyen programokat tervez a jövőben? Lesznek olyan nagy szabású nemzetközi blockbusterek, mint amelyek megalapozták a Modem országos ismertségét az elmúlt évtizedben?
A MODEM újraszervezésében elsődleges szempont a magyar művészeti szcénában elfoglalt, megszokott és elfogadott karakterének megtartása, emellett olyan új elemek bevonása, amelyek mind a helyi közeg felé, mind a régiós, hosszabb távon pedig a szélesebb nemzetközi, kulturális tér irányában erősítik kapcsolatait és egy sokszintű és sokirányú hálózatot rajzolnak ki, illetve működtetnek. Természetesen a MODEM az ország egyik legnagyobb kiállítótereként fontos küldetésének tartja, hogy olyan országosan és nemzetközileg is jelentősnek tekinthető tárlatokat fogadjon be, illetve kezdeményezzen, amelyek jól illeszkednek az eddigi években sikeresen kialakított és működtetett modellbe, bemutatva Debrecenben a modern és kortárs művészet csúcsteljesítményeit.
Fontos cél a kortárs művészet műfaji sokszínűségének bemutatása, valamint a társművészetek különböző formában való megjelenése. A tematikus kiállítások kiválasztásában pedig nemcsak a szorosan vett képzőművészeti „produktumok” kerülnek reflektorfénybe, hanem az építészet vagy akár társadalmi és szociális problémák is. Külön figyelmet szeretnék szentelni a közép-európai művészeti folyamatoknak, vélhetően erős lengyel hangsúlyokkal – aminek van személyes vonatkozása is, hiszen a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanultam és ezt a közeget jól ismerem. Egyértelmű szándék, hogy a MODEM ne csak országosan, hanem regionálisan is jelentős, jegyzett művészeti térként tudjon működni, és ez nagyon összecseng Debrecen újabb kandidálásával az Európa Kulturális Fővárosa címre 2023-ban. Ebben a most induló projektben a MODEM is kulcsszerepet vállal majd, így komoly okom van hinni abban, hogy az ambiciózus tervekhez szükséges anyagi és munkatársi hátteret a város biztosítani fogja.
Azt nyilatkozta, hogy a MODEM a „jövőben nemcsak a művészetekhez, hanem a művészekhez is kapcsolódik” – ez mit jelent?
Az eddigi működése során a MODEM elsősorban a hazai kritika által már lepárolt (kortárs művek esetén), illetve művészettörténeti távlatokban már méltó helyet elfoglalt (modern művek esetében) alkotásokat, illetve alkotókat mutatott be. A kísérletezésnek és a „trend-teremtésnek” viszonylag kevés tér jutott – ezt a funkciót a jövőben a MODEM szeretné rendszeresen visszatérővé tenni, áttekinthető, tervezhető koncepció alapján. A dinamikusan zajló, aktuális alkotói folyamatokhoz való szorosabb és spontánabb kapcsolódás célja a sokrétű helyi beágyazottság kialakításán felül az országos és régiós szerep tudatos erősítése. Ezt a célt szolgálják majd a galéria terén kívül létrehozandó, a legfiatalabb generációt bemutató Szabad Tér Galéria és a MODEM földszinti fogadóterében működtetni kívánt Modem Stúdió, más néven „látvány műterem”, ahová országosan és nemzetközileg is jegyzett alkotókat fogunk – széleskörű városi összefogással – Debrecenbe invitálni 3-4 hetes alkotói periódusokra. Ez a kezdeményezés egy jövőben szélesíteni kívánt rezidens program első lépése. Minden második évben megrendezzük majd a városhoz köthető alkotókat reprezentatívan bemutató és az országos szcénában pozicionáló „Kelet” sorozatot.
Lokális művészeti központot tervez, ami mélyen bele van ágyazva a helyi művésztársadalomba, vagy inkább szoros együttműködést a fővárosi szakmai körökkel? Hogy egyensúlyoz-e között a két „célcsoport” között?
A korábbi intézményi szerkezetben nemcsak hazai és nemzetközi kortárs gyűjteményekkel, műgyűjtőkkel, galériákkal alakultak ki szoros együttműködések, hanem hazai és külföldi egyetemekkel, főiskolákkal is. Elindult egy követendő gyakornoki rendszer is, valamint szakmai diskurzusok, konferenciák természetes helyévé vált a MODEM. Ezeknek az egyik kiemelt célja lesz jövőbeni működésünknek. Azt gondolom, hogy több „célcsoport” is van, mint a debreceni és a budapesti. Az ország több városában vannak jó kortárs intézmények saját közönséggel és létrehozott értékekkel – érdemes ezeket feltárni és egymással valamilyen formában összekötni, ilyen folyamatokat a jövőben indukálhat a MODEM. Alapcélunk, hogy ne csak kiállítótér legyünk, hanem egy tágabb szellemi tér, illetve fórum, ahová szívesen és rendszeresen visszatérnek nemcsak a nézők, hanem a művészek is. Persze az átmeneti időszak miatt rengeteg munka vár ránk, mindezt csak fokozatosan lehet megvalósítani. A most induló új szerkezetben nemcsak a korábban kiterjedt szakmai kapcsolatok visszaépítése lesz fontos, hanem új utak keresése is. Ezek közül már elindult a Miskolci Galéria és a MODEM kezdeményezésére egy jelentős, a teljes grafikai szakmát érintő rendezvénysorozat előkészítése, Grafika Hónapja címmel.
A MODEM nem múzeum, bár tartozik hozzá egy komoly 20. századi és kortárs műtárgy-együttes, ami a híres debreceni magángyűjtemény, az Antal–Lusztig-gyűjtemény letétje. A letét viszont tíz évre szólt eredetileg; mi lesz a kollekció sorsa?
A MODEM egy modern és kortárs kiállítóhely, de aktuálisan a Déri Múzeum működési struktúrájába ágyazva. A korábbi években is számos alkalommal voltak a legnagyobb hazai magángyűjteményt bemutató tárlatok a MODEM tereiben. Ami a jövőt illeti: a letéti időszak lejárt, viszont megegyezés született arról, hogy 2019 végéig a város további forrásokat mozgósít a kollekció kutatása és közönség elé tárása érdekében. A következő három évben a földszinti kiállítótér állandó eleme lesz az Antal–Lusztig-gyűjtemény: évente két újonnan rendezett kiállítás kapcsolódik majd a benne található művekhez, amelyeknek elindul a szakszerű és részletes feldolgozása is. Ezen felül a tervek szerint reprezentatív albumok (szakkatalógusok) formájában teszi Debrecen városa valós, széles körben elérhető közkinccsé a modern és kortárs magyar művészetet nagy súllyal képviselő műtárgy-együttest. Az állandó kapcsolódást kihasználva egy újszerű edukációs programot is indítunk majd a gyűjteményhez kapcsolódva, aminek elsődleges célja a modern művészet formanyelvének közelhozása az ebben járatlan nézőkhöz is.
Milyen kiállítások várhatóak az év végéig?
November 6-ig egy különleges együttállás van a MODEM-ben, mert a Nagy T. Katalin által rendezett „GÉM / GAMEkapocs” (kortárs reflexiók az Antal–Lusztig-gyűjteményre) és a szentendrei Ferenczy Múzeum Centrum gyűjteményét bemutató „A szabadság szigete” c. kiállítás (kurátor: Muladi Brigitta) révén aktuálisan a legátfogóbb és legnagyobb hazai időszaki válogatást láthatják a magyar képzőművészetről a hozzánk látogatók. Ezt követően november 19-én nyílik a B24 Galéria által újraindított Debreceni Nemzetközi Művésztelep (művészeti vezetők: Csontó Lajos és Süli-Zakar Szabolcs) ez évi résztvevőinek kiállítása „Bevésődés” címmel, párhuzamosan az alkotási folyamatot dokumentáló kiállítással, ami a B24-ben lesz látható. Különösen fontos ez az együttműködés, mert ez nem csak azt az örömteli tényt húzza alá, hogy ismét létezik a helyi, országos és nemzetközi alkotókat integráló DNM, hanem azt is, hogy elindul a városi kiállítóhelyek között egy izgalmasabb és szorosabb szakmai együttműködés – amit a helyi szcéna szereplői közül többen már évek óta szorgalmazunk.
Kapcsolódva a reformáció 500 éves évfordulójához (2017) az adventi időszakban több olyan kiállítási egység nyílik, ami a keresztény tematikát dolgozza fel. A KOGART és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem közös projektje keretében Szalay Lajos bibliai témájú rajzait láthatjuk majd, emellett kiállítjuk Korniss Péter 10 darabos betlehemes sorozatát, ami 2015 novembere óta a Déri Múzeum képzőművészeti anyagát gazdagítja. Ugyanebben a kiállítási térben kap helyet a Matula Péter által szervezett „Jézus élete” című vándorkiállítás is, ami Aknay János, ef Zámbó István és Tábori Csaba munkáin kívül a debreceni NDK csoport tagjai erre a tematikára készült alkotásait mutatja majd be. December 8-tól a MODEM teljes kiállítótere látogatható lesz. „Art deco a pusztán” címmel nyílik Sajó István emlékkiállítása. A 120 éve Debrecenben született építész, a magyar art deco egyik meghatározó, nemzetközileg is elismert alakja. Az ő életművét bemutató tárlat kurátora Térey János és Szoboszlai Lilla.