Nyolc modernista festőnő mutatkozott be a nagyközönségnek 1931-ben a Nemzeti Szalonban, az utána való években, évtizedekben azonban – egy-két próbálkozást leszámítva – szinte teljesen elfelejtették nevüket a múzeumok. Most, 92 évvel később, a Janus Pannonius Múzeum szeretné visszahozni őket ismét a köztudatba. Május végén nyílt időszaki tárlatukon az akkor kiállító nyolc mellett a velük egy csoportban alkotó művésznők munkáit is láthatják az érdeklődők, amelyek közt számos újabban felfedezett alkotás is szerepel.
Bartók Mária, Bartoniek Anna, Dullien Edith (1899–1970-es évek), Endresz Alice, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Kiss Vilma, Muzslai Kampis Margit, Lóránt Erzsébet, Perényi Lenke, Szirmai Ili, Sztehlo Lili, Szuly Angéla, Wabrosch Berta: tizenöt festőnő – az elsők között a hazai modernizmus történetében –, akik vállaltan egy szűk, modern művészetet képviselő, professzionális művésznőkből álló csoportot hoztak létre 1931 januárjában. A Képzőművésznők Új Csoportjának egyetlen önálló kiállítását – ahol nyolcan szerepeltek – a Nemzeti Szalonban tartották ugyanezen év októberében.
A csoport magát „újként” határozta meg, ebből következik, hogy tevékenységüket nem az akadémikus, műcsarnoki művészet szférájában képzelték el, hanem a modernizmus keretein belül. Élettörténetük az évek során akarva-akaratlanul is szorosan összefonódott, több közös vonás határozta meg életpályájukat. Lényegében egy olyan társaságról van szó, akik művészi tanulmányaikat még az első világháború előtti/alatti időszakban kezdték, s ezen időszak alatt meghatározónak tekinthető a Lyka-reform idején történt továbbképzésük. Nem voltak könnyű helyzetben a főiskola befejezése után: nekik sokkal nehezebb volt az amúgy is szűk piacon érvényesülni, mint férfitársaiknak, a sorsközösség azonban kétségkívül összekovácsolta őket. A hagyományos műfajokban alkottak, de bátran vállalták a témák megújítását, saját nézőpontjuk érvényesítését. Voltak periódusok, amikor műveik stilárisan közel kerültek egymáshoz, ennek oka a szoros barátságokban keresendő – ugyanakkor természetesen mindannyian egyéni életutakat jártak be.
A pécsi kiállításon látható női életművek – töredékes formában – megrajzolják a két háború közti magyar művészet egy eddig ismeretlen arcát. Ez az arcél nem szokványos, nem illeszkedik az eddig dominánsnak tartott művészeti irányvonalakba, még ha időnként érintkezik is velük. A képeken gyakran tükröződik egy sajátos, eredeti nézőpont, amely szembemegy a női művészetről alkotott sztereotípiákkal. A művek többsége nem lágy, nem finomkodó, az érzékenynek tartott női lélek nem jelenik meg rajtuk. Helyette a nyerseség, a groteszk látásmód, torzítás, dinamizmus, egyszerűsítés a fő kifejezőerők, melyeket nem szoktak összepárosítani a finom női érzékenységgel. A korszakban ezt a közönség és a kritikusok az eredetiség utáni hajszának, a férfiakkal való versengés túlkapásának érzékelték, az általuk képviselt stílusirányzatok – elsősorban a Neue Sachlichkeit – társadalomkritikus, groteszk ága sem igazán nyert pozitív fogadtatást.
Többségüknek mégis elegendő volt a pályán maradáshoz a nyilvánosságnak az a kis szelete, amelyhez műveikkel jutottak. Szomorú tény azonban, hogy az ígéretes kezdés és az elfogadásért vívott harcuk ellenére nevük lassan mégis elhomályosult, mondhatni kikopott a modern magyar művészettörténet feldolgozásaiból. Újrafelfedezésükre a 90-es évek végéig kellett várni, akkor Hölgyválasz címmel szombathelyi, budapesti és berlini kiállításokat is rendeztek műveikből.
A most látható A másik Nyolcak – Festőnők a magyar képzőművészetben (1916-1936) című kiállításon Bartoniek Anna (1896-1978), Endresz Alice (1899-1947), Futásfalvi Márton Piroska (1899-1996), Hranitzky Ilona (1889-1980), Kiss Vilma (1885-1943), Lóránt Erzsébet (1898-1963), Muzslai Kampis Margit (1898-1981), Szuly Angéla (1893-1976), valamit Járitz Józsa (1893-1986), Perényi Lenke (1892-1970), Sztehlo Lili (1897-1959) és Wabrosch Berta (1900-1977) alkotásaival találkozhatnak az érdeklődők. A tárlat műtárgyait a magángyűjtők mellett a Ferenczy Múzeumi Centrum (Szentendre), a Kieselbach Galéria (Budapest), a Móra Ferenc Múzeum (Szeged), a Násfa Antik Galéria (Budapest), a November Galéria (Budapest), a Szépművészeti Múzeum (Budapest) és a Szombathelyi Képtár kölcsönözte a kiállításra.
JPM Modern Magyar Képtár
2023. szeptember 17-ig