A városi társadalom a mesterséges fény társadalmává vált a 19. század során. A világítás fejlődő eszközeivel az ember fokozatosan és egyre hatékonyabban vette birtokába az éjszakát. A mesterséges fény kitágította a térhasználatot, fellendítette az olvasást, segítette a közlekedést, rugalmassá tette a munkaidőkereteket, feldíszítette az épületeket, utat nyitott a szórakoztatóiparnak, mindezzel új életmód kialakulásához vezetett. Ebbe az izgalmas korba repít minket vissza a Kiscelli Múzeum Világ-város című időszaki kiállítása.
A „világ” – ahogyan a fényt a 19. század első felében nevezték – hosszú ideig mesterséges lángok formájában segítette az éjszakai életet. A kiállításon e lángokra fókuszálva arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként lett a század elején még álmos városokból a millennium idejére világ-város, és kik–mik szolgáltatták a lángokat.
A városok kivilágosodásának folyamata a gyertyák, valamint az ezeknél erősebb fényt nyújtó repceolaj lámpák tökéletesedésével vette kezdetét. A század második felétől meghonosított, üzemileg és hálózatosan szolgáltatott széngázvilágítás a külső-belső terek használatára egyaránt hatással volt. Az 1850-es évek végétől megkezdődött a kőolajszármazékon alapuló lámpafejlesztés és -gyártás, amely a Monarchiában is bővülő lámpakínálatot eredményezett, elhozva a század végére (művészi igényű vagy dekoratív tucattermék formájában) a lámpagyártás fénykorát. A nagyvárosi fejlődés során – a többemeletes lakóépületek, kulturális, politikai és közoktatási intézmények, vendéglátóhelyek, ipartelepek szaporodásával és a városi közterek urbanizálásával – az 1890-es évektől a technikai alternatívák kora kezdődött el, hiszen Carl Auer von Welsbach osztrák kémikus által tökéletesített gázégők, a róla elnevezett Auer-égők, az acetilén lámpák, valamint a petróleumos és gyertyás eszközök párhuzamos használata volt jellemző. A 20. században a modern városlakó életéből már fokozatosan tűntek el a lángok, mindennapos tapasztalatuk az iparágak által üzemszerűen szolgáltatott elektromos fény lett.
A tárlaton túlnyomórészt a Kiscelli Múzeum műtárgyai segítségével igyekeznek bemutatni a fővárosi világítás 19. századi történetét, valamint a lángok szerencsére megmaradt képi, írásos és tárgyi forrásait. Aki pedig szeretne még jobban elmélyülni a világ-városok és a fény történetében, annak mindenképp érdemes részt vennie a kurátori tárlatvezetések egyikén, amelyek augusztusban és szeptemberben is várják az érdeklődőket.
Képek forrása: Kiscelli Múzeum
Kiscelli Múzeum, Budapest
2024. szeptember 29-ig