Idén ősszel négy önálló életművet mutat be egy kiállításon a Műcsarnok, és természetesen oka van annak, hogy a négy kortárs magyar művészt egy tárlaton köszönthetjük. Szotyory László, Kondor Attila, Konkoly Gyula és Lajta Gábor közös kapcsolódási pontja művészi célkitűzésük: tiszta szívvel szeretnének festeni.
A tradicionális festészet műfaja az elmúlt három-négy évtizedben világszerte és itthon is háttérbe szorult. Voltak és vannak azonban szép számmal jelentős alkotók, akik a festészet lényegi problémáival foglalkoztak, vagy azokhoz visszatértek, akik ma az ősi technikáktól, eszközöktől, a látásban felhalmozódott tapasztalatoktól – többek között a figuralitástól – nem elszakadva művelnek kortárs művészetet. A Műcsarnokban látható, négy önálló életműből rendezett kiállításegyüttes összekötő gondolata maga a festészet, s az, ahogy a négy alkotó festi képeit: náluk ugyanis egyedül a szellemi megismerés cselekvő öröme inspirálja az alkotói munkát.
A cím éppen ezért találóan: Tiszta szívvel festeni. De mit is jelent ez pontosan? A szív eredetileg nem az érzelmek és a szentimentalizmus metaforája volt, hanem – a keleti és a nyugati hagyományos bölcseletben egyaránt – az ember halhatatlan centrumát jelentette, ami még a gondolkodást, az észbeli képességeket is megelőzte. Ebből a perspektívából nézve tiszta szívvel élni azt jelenti, hogy az akaratot, a gondolkodást, a megismerést és a cselekvést egyetlen harmonikus egészként vagyunk képesek megélni, gyakorolni. A tiszta szív egy ideálkép, amire különféle szellemi és művészi gyakorlatokkal és teljes életgyakorlattal lehet törekedni. A festészet, a művek megalkotása maga is életvezető praxisként működhet. Ekkor a művész azt festi, ami foglalkoztatja, amit meg akar ismerni, végső soron azt, amit szeret. Szotyory László saját szavaival erről így írt: „Azt festem meg, amit magam köré szeretnék varázsolni, azt a képzeletbeli közeget, amelyben élek, amelyben jól érzem magam”.
A Műcsarnok kiállítótereit járva tehát e négy alkotó négy, tiszta szívvel festett világa elevenedik meg, strandoló, fiatal lányokkal, éjszakai táncosnőkkel, egy elképzelt bűnügyi festmény-riporttal, reneszánsz kertekkel, valamint varázslatos képzeletbeli tájakkal és épületekkel, a befogadónak pedig nincsen semmi más dolga, mint elmerülni a színekben, és rácsodálkozni a létezés, illetve ezzel együtt a művészi vizualizáció, a festészet semmi mással fel nem váltható csodáira.
Tiszta szívvel festeni
Konkoly Gyula „68-78”
Szotyory László „A vágy titokzatos tárgyai”
Lajta Gábor „Az ajtón túl”
Kondor Attila „Szabadságtapasztalat”
Műcsarnok, Budapest
2019. november 17-ig
