Két új festménnyel gazdagodott szeptember végén a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben látható Munkácsy-kiállítás. A képek közül ráadásul az egyik ezelőtt még soha, sehol nem volt látható, így a tárlat valóban igazi kuriózum minden Munkácsy-rajongó számára. A legnagyobb és legátfogóbb magánkézben lévő Munkácsy-gyűjtemény – a két új képpel együtt – november 10-ig tekinthető meg az m21 Galériában.
Az idén májusban nyílt kiállítás műtárgyai Pákh Imre magyar–amerikai műgyűjtő kollekciójába tartoznak. A gyűjtő ezúttal két újabb festménnyel örvendeztette meg a pécsi közönséget, amelyeket először szeptember 24-én mutattak be az m21 Galériában.
Munkácsy Mihály az 1870-es évek elején az aranyéremmel jutalmazott Siralomház után elbizonytalanodva, szorongva, újabb nagy kompozíciókon töprengve tájképeket festett. Szeretett a kastélyhoz tartozó parkos erdőben dolgozni, ahol a család hölgytagjai színes napernyőkkel sétálgattak az árnyékos ösvényeken. Itt készült az Erdőrészlet több vázlata, változata is, köztük a most kiállított borongós hangulatú, 45 x 56 cm nagyságú tájkép, amely az Erdőrészlet II. címet viseli. A festmény elsőként most, a Zsolnay-negyedben látható a nagyközönség számára.
A másik alkotás A bogrács, amely témája egy komikus esemény: a pusztán vacsorát főző menyecske rémülten látja, hogy egy arra szaladó kutya feldöntötte a tűzön rotyogó bográcsot. Kiváló zsánertéma, amelyet a fiatal festő zseniálisan oldott meg: miközben folytatja a klasszicizáló biedermeier hagyományt, túl is lép rajta. Kis mérete ellenére a kép egyszerre komikus és komoly, monumentális és dinamikus. Az alkotás monumentalitását és dinamizmusát a klasszikus formák és arányok alkalmazása, a két menyecske jól eltalált mozdulata és a lobogó vörös drapériák vibrálása biztosítja. Érdemes külön figyelmet fordítani a nyújtózkodva integető alak könnyed, ívelt mozdulatára, amely talán nem véletlenül idézi fel vizuális emlékeink tárházában az 1863-ban megtalált szamothrakéi Niké szárnyaló alakját. (Ormós Zsigmondtól Munkácsy naprakészen értesülhetett a jelentős felfedezésről.) Malonyay Dezső (Munkácsy titkára és első monográfusa) közlése alapján Végvári Lajos 1866-ra datálta a képet, mint olyat, amelyet Munkácsy kifejezetten a szembetegségét meggyógyító dr. Hirschler Pálnak festett hálából. A kép bal alsó sarkában azonban az 1864-es évszám olvasható, így a pontos datálás kérdése egyelőre nyitva marad.
A kiállításon e két alkotásán túl Munkácsy életművének valamennyi szakaszából láthatnak festményeket, az Ásító inastól a monumentális, bibliai témájú műveken és a kedves szalonzsánereken át egészen a késői melankolikus tájképekig. A kiállításon a festmények mellett Munkácsy több rajza, tanulmánya és az életét dokumentáló fotóanyag is szerepel.
Munkácsy a Zsolnay-negyedben
m21 Galéria, Pécs
2019. november 10-ig
