A Hagyományok Háza legújabb kiállítása a magyar néprajz egy eddig még rejtett szeletét hozta el látogatóinak: Sisi és a magyar népművészet kapcsolatát mutatja be. A tárlat emellett arról is mesél, hogy a főúri, arisztokrata hölgyeknek – különösen Izabella főhercegnőnek – mennyire fontos szerep jutott a népművészet újrafelfedezésében hazánkban, de azokról a dolgos kezű asszonyokról és lányokról sem feledkezik meg, akiknek a kezei között megszülettek a kiállításon is látható gyönyörű munkák.
„Sisi 1881-ben az Országos Nőipari Kiállításon látott először kalotaszegi bokályokat, varrottasokat. Az élmény hatására megbízta felolvasónőjét s egyben bizalmasát, Ferenczy Idát, hogy a Hofburgban egy magyaros szobát rendeztessen be neki. Ferenczy ekkor kapcsolatba lépett Gyarmathy Zsigmondné Hóry Etelkával, „Kalotaszeg nagyasszonyával”, hogy viseleteket, lepedőket, varrottasokat gyűjtsön a magyaros szobába, s ugyancsak állítson össze kelengyéket Sisi leányainak. Az ötletet tett követte, s Kalotaszegen elkezdődött egy – mai szóhasználattal – falukutatás. A falusi asszonyokkal előkerestették régi viseleteiket, s mintegy újra felfedezték Kalotaszeg vidékét” – eleveníti fel Sisi a magyar népművészet iránti rajongásának kezdetét dr. Czingel Szilvia néprajzkutató, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum vezetője.
A háziipar fejlesztése egyúttal munkalehetőséget is jelentett, ezt az udvarban is felismerték, és királyi rendelettel hamarosan huszonöt szövőszéket küldtek a monarchia különböző falvaiba, ezáltal az ottani asszonyok megélhetéshez is jutottak. A kezdeményezéshez egyre többen csatlakoztak: Izabella főhercegné, Frigyes főherceg felesége például a Ciffer környékén lévő szlovák falvakban alapított háziipari egyleteket. Itt is előkerültek a ládákból a régi hímzések, szőttesek, amelyek készítését az asszonyok újratanulták. Izabella főhercegnő emellett szenvedélyes fényképész is volt: Mezőkövesdről forrásértékű fotósorozat maradt ránk munkásságából.
A Hagyományok Háza kiállítását a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum és hét másik gyűjtemény anyagából állították össze. A tárlat egyik részében a csipke és Sisi a főszereplő. A királyné rajongott a csipkékért, ezt bizonyítják azok a személyes csipke használati tárgyai – ruhadíszítések, zsebkendők, legyező, stb. –, amelyeket e kiállítás is bemutat (sőt a látogatók három hiteles ruharekonstrukióját is megnézhetik), de ezen túl a tárlat arra is felhívja a figyelmet, hogy a főúri csipkék miként hatottak a népművészet díszítő motívumaira. Csodálatos csipkemunkákat láthatunk a tárlókban az ország minden tájáról.
A kiállítás másik részében matyó és kalotaszegi textilek és minták sorakoznak egymás mellett. Itt ismerhetik meg például Kisjankó Bori (1876-1954) munkásságát is. Bori néni – ahogy mindenki hívta – a Népművészet Mestere díjjal is kitüntetett rajzolóasszony volt, akit a matyó hímzés újraalkotójának is neveznek. Tevékenységét annyira nagyra becsülték, hogy születésnapján még maga Rákosi Mátyás is felköszöntötte, aki ajándékként beköttette az áramot szülőházába.
A kiállításon látható gyönyörűen hímzett textilek a magyar népművészet valóban csodálatos darabjai, amelyeket egykori újságcikkek, halk muzsikaszó, archív fotók és filmfelvételek egészítenek ki.
Hagyományok Háza, Budapest
2023. június 25-ig