Még három hétig látogatható Sam Havadtoy Hommàge – Kulturális migráció című kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. A sokak által amerikaiként számon tartott, brit-magyar kettős állampolgárságú, magát magyarnak valló 71 éves művész – aki barátként olyan alkotókkal dolgozhatott együtt, mint Andy Warhol, Keith Haring vagy Yoko Ono (aki évtizedekig az élettársa is volt) – egy különleges sorozatot mutat be Budapesten, amely utána nemzetközi körútra indul.
Talán furcsa Sam Havadtoy-kiállítást látni a Nemzeti Múzeumban, de L. Simon László, a múzeum főigazgatója a júniusi megnyitón elmondta, hogy jelenleg egy „kísérlet” zajlik azzal kapcsolatban, hogy miképpen lehet a kortárs művészetet behozni egy történeti múzeumba, és ezáltal hogyan adható egy új dimenzió a Nemzeti Múzeum kiállítási koncepciójához. Ennek egyik fontos állomása Sam Havadtoy nyári kamarakiállítása, amelyre augusztus végéig várják az érdeklődőket.
Havadtoy tárlata igazi premier, hiszen elkészültük óta most először mutatja be az itt látható műveket. A kiállítás felvezetője amolyan képzőművészeti futballmeccsre hívja a látogatókat, ahol tizenegy klasszikussá vált modern festő játszik egy csapatban. A játékosokat Havadtoy maga választotta ki: egytől egyig olyan alkotókat szerepeltet, akik Havadtoy személyes művészettapasztalatát erősen befolyásolták. A Nemzeti Múzeumban látható sorozat képeit ihlető alkotók – Max Beckmann, Marc Chagall, Max Ernst, Alexej von Jawlensky, Tamara de Lempicka, Moholy-Nagy László, Piet Mondrian, Pablo Picasso, Mark Rothko, Victor Vasarely és Andy Warhol – ugyanakkor mindannyian „kulturális migránsnak” is tekinthetők, hiszen életművük jelentős részét szülőföldjüktől távol hozták létre. Sam Havadtoy magát is kulturális migránsnak tartja, aki folyamatosan úton van: Londonban született, gyerekként Magyarországon élt, de fiatalon (nagy viszontagságok árán) visszatért Angliába, majd New Yorkba költözött, ahol része lett a város pezsgő művészeti közegének, élt Svájcban is, jelenleg pedig Olaszországban tölti ideje nagy részét.
A kiállításon ikonikus műveket láthatunk Havadtoy által újragondolva. Minden egyes képet a rá jellemző karakteres csipkés technikájával alkotta újra, ráadásul két változatban, hiszen a második képre már egy több részből álló, tolható fedelet is illesztett, amelyek szabadon el- vagy visszahúzhatók. A művész ezt úgy magyarázta, hogy ez az első alkalom, hogy a csipkeréteggel nem elfedni, hanem felfedni akar valamit. Ez a felfedés az alkotók életútjára is igaz. Minden kép mellett elolvasható, hogy honnan hová jutott el az adott művész, illetve a forrásul használt kép Havadtoyhöz kapcsolódó történetét is elmeséli. Itt van például Andy Warhol John Lennont ábrázoló portréja, amely részben azért fontos mű, mert Havadtoyt szoros barátság fűzte Lennonhoz, másrészt, mert 1985-ben az ő személyes közreműködése révén született meg az eredeti kép: Warhol az ő ötlete nyomán választotta ki a festményéhez felhasznált fotót.
A külföldi alkotók mellett természetesen magyar művészek is szerepelnek. Itt van például Moholy-Nagy László, akinek egyik „telefonképét” festette újra. Ahogy a falszövegen olvasni, a kép úgy készült, hogy az alkotó a festés helyszínéről jókora távolságra ülve telefonon elmondta egy zománcüzemi munkásnak, hogy mekkora fémlemezre milyen színt vigyen fel, majd pedig, hogy hová, milyen vastagságú vonalakat húzzon, és utána az így elkészült művet kiégették. Itt most Havadtoy volt a végrehajtó, aki művészként már eltérhetett Moholy-Nagy instrukcióitól, a csipkézéssel feloldotta az elemek kontúros találkozását, és ezzel egy új, izgalmas jelentésréteget kapott a mű.
A budapesti tárlat további érdekessége, hogy hetente egy-egy alkotást külön (amolyan ráadásként) is bemutatnak az itt szereplő művészektől. A kiállítás zárásaként pedig, egy kényelmes puffra leülve, mindenképp érdemes megnézni a Havadtoyjel készült kisfilmet is, ahol beszél a képekről, önmagáról, illetve arról, hogy az ide kiválasztott alkotóknak mit jelentett egy távoli országban kulturális migránsnak lenni.
A kiállítás a budapesti premier után nemzetközi körútra indul, melynek első állomása a milánói Fondazione Mudima lesz, a későbbiekben pedig Velencében és Pozsonyban is látható lesz.
Képek forrása: Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Nemezti Múzeum – Pulszky-terem
2023. augusztus 27-ig