Király Tamás 1988-ban a Dressater elnevezésű berlini divatbemutatón olyan alkotókkal együtt szerepelt mint Vivienne Westwood vagy Claudia Skoda. A Ludwig Múzeum Out of the Box című tárlata a tervezőt olyan alkotóként mutatja be, aki számára az öltözködés egy sajátos határterületen helyezkedett el: kreációi a divat, a film, a színház, a performansz és a képzőművészet találkozási pontján találhatók. A tárlat kurátorával, Timár Katalinnal beszélgettünk.
Mitől más Király Tamás életműve, mint például egy divattervezőé vagy egy jelmeztervezőé? Miért mondhatjuk, hogy a képzőművészet felé közelít a munkássága, amelyet most egy kortárs múzeum is hitelesít?
Valóban nehéz az ő munkásságát kategorizálni, mert abban a pillanatban, amikor megpróbáljuk egy bizonyos kategóriába azt beleilleszteni, rögtön eszünkbe juthatnak ellenérvek, hogy ezek miért nem írják le pontosan a tevékenységét. Ami szerintem mégis megkülönböztette a divattervezőktől az az, hogy – csak egy rövidebb korszakot, a nyolcvanas évek időszakát leszámítva – ő sohasem tervezett eladásra szánt ruhákat, a tervezői munkásságának a középpontjában a show-k, a divatbemutatók álltak. S bár igaz, hogy dolgozott színházakban és filmekben, tervezett jelmezeket, ez a tevékenységének csak kisebb része volt. A divatbemutatóin egy előre létrehozott forgatókönyv szerint mozogtak a szereplők, viszont a dramaturgia nem egy történetet akart a szónak a színházi értelmében megmutatni.
A tárlaton fotók és videók mellett körülbelül 50 eredeti alkotás látható. Különös anyagok, különös formák, különös illesztések jellemzik a ruhákat, amelyek formailag hol a Bauhausra, anyaghasználatukat tekintve pedig az Arte povera stílusjegyeire emlékeztetheti a látogatót. Mik voltak az elsődleges szempontjai Király Tamásnak, amikor tervezett?
Visszatérő elem volt nála, hogy nem használt drága anyagokat. A berlini kollekció körüli időszak kivételével igazából nem is ruhákhoz készült textileket, hanem például különféle, puhább, keményebb műanyagokat használt, amelyekről ma már sokszor nem is tudjuk, hogy honnan származtak, mi volt az eredeti funkciójuk. A barkácsboltokban kapható puhább dekorműanyagok jobb esést adtak a ruháknak, a keményebbek merevebb kreációkat eredményeztek. Azonban amikor Király Tamás a berlini kollekcióját készítette, sok ruha bársonyból készült, tehát akkor különféle nemesebb anyag is megjelent a ruháin: selyemszerű anyagok, düftin. Ettől az anyaghasználattól később, a kilencvenes években teljesen eltávolodott.
A kiállítás címe – Out of the Box – nagyon találó. A ruhákat rejtő dobozokból valóban olyan alkotások kerültek elő, amelyek felrúgják a hagyományos gondolkodást, és sablonoktól teljesen mentes kreatív folyamat eredményei. Ahogy a hivatalos művészethez képest Király underground lehetett a nyolcvanas években, úgy szintén underground alkotó maradt a rendszerváltozást követően a fogyasztói társadalomban is. Milyen filozófia állt e hozzáállás mögött?
A rendszerváltás előtt a helyzet egyszerűbb volt, mert ott tisztábbak voltak a frontvonalak. A baráti köre alapján mindenképpen az avantgarde vagy az underground körökhöz tartozott. És underground volt azon helyek alapján is, ahol mint alkotó vagy mint magánember megfordult, gondolok itt a Fiatal Művészek Klubjára vagy a nyolcvanas években a programját tekintve underground helyszínnek számító Petőfi Csarnokra, ahol négy show-t is rendezett. Később viszont azért került furcsa helyzetbe, mert ahhoz, hogy meg tudja valósítani az elképzeléseit, a bemutatóit, olyan helyszíneket választott, vagy olyan helyszínekre hívták, ahol elő tudták teremteni a költségvetést. Ilyen volt például a Sziget Fesztivál. E helyek azonban nem tarthatók kifejezetten művészeti közegnek, így a bemutatói révén Király Tamás átkerült egy másik szcénába. Jellemző, hogy életében csak két, hagyományos értelemben vett kiállítása volt Magyarországon. Ennek részben az is lehet az oka, hogy maguk az intézmények sem rendelkeztek olyan költségvetéssel, hogy egy ilyen nagyszabású projektet meg tudjanak valósítani. Ebből a szempontból Király Tamás mégsem volt a szó szoros értelmében underground művész a későbbi időszakában, mivel ekkor közelebb került ahhoz a közönséghez, akik múzeumba vagy kiállítóterekbe nem mennének be, mert nem érdekli őket a művészet; a Sziget Fesztiválon viszont láthatták Király projektjeit, bemutatóit, és biztos, hogy emlékeznek rá, és valószínűleg jó szívvel.
Úgy tűnik, a piac eléggé hidegen hagyta Király Tamást. Miért nem érdekelte igazán?
A nyolcvanas években a munkatársaival, Koppány Gizellával és Kováts Nórával foglalkoztak eladható ruhák árusításával a New Art Stúdió nevű butikban. De Tamás ott is olyan ruhákkal rendezte be a kirakatokat, amelyeket abszolút nem lehetett hordani: sárból készült estélyi ruhát állított ki, vagy különböző textilekbe, műanyagokba bugyolált modelleket szerepeltetett élő kirakati bábukként. Igazából azt gondolom, hogy ő pontosan felmérte, hogy mit jelent egy nagy tervezőháznál dolgozni, és azt is, hogy a kreatív szabadságát elveszti, ha tervezőként egy ilyen háznak dolgozik.
Ritka, hogy egy kiállításnak látványtervezője is legyen, a Ludwig Múzeum jelenlegi tárlatának a vizuális tervét É. Kiss Piroska tervezte. Alapvetően is igaz, hogy a tárlat elsősorban a látványra koncentrál, és nem szöveges magyarázatok által helyezi tágabb kontextusba az életművet. Miért született ez a döntés?
Valóban a kiállításokban ritkán szoktunk külön látványtervezőt alkalmazni, de itt most úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy Király Tamás gondolkodásmódjához méltó dolgot csináljunk, jó, ha ebben egy színházi szakember segít nekünk. Biztos vagyok benne, ha ő élne és kapott volna egy ilyen lehetőséget, akkor ő a múzeumot szétszedte volna és újra felépítette volna, tehát még sokkal merészebb dolgokat hozott volna létre, de így is azt gondolom, hogy a megvalósult látvány segíti azt, hogy a művek, a ruhák minél közelebb kerüljenek a nézőkhöz.
Készül-e katalógus a tárlathoz?
Időközben megszületett egy ingyenesen hozzáférhető vezető füzet, amely információval segíti a látogatókat a tárlaton. Katalógus is készül, amit szeretnénk a kiállítás zárásakor bemutatni. Itt az a nehézség, hogy Király Tamás bármennyire a kortársunk volt, egy relatíve feldolgozatlan életműről van azért szó, sok adatbeli pontatlanság jelenik meg a számunkra hozzáférhetővé tett dokumentumokban, amiket le kell ellenőrizni, ki kell javítani, egyértelműsíteni kell, igazából ez egy nagyon nagy munka. A kiállítás lezárását egyébként is szeretnénk nagy eseménnyé formálni, mivelhogy ez nagyjából egybeesik Király Tamás születésnapjával, ami szeptember 13-án van, a záróeseményt pedig 14-én, szombaton tartjuk.
Ez az alkalom is olyan extravagáns lesz, mint amilyenek Király Tamás kreáció?
Igyekszünk szokatlan dolgokat megmutatni majd a nézőknek, próbálunk az ő szelleméhez felnőni.
Király Tamás. Out of the Box
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2019. szeptember 15-ig
