Soha annyi preraffaelita remekművet nem láthatott még magyar közönség hazai múzeumban, mint amennyit most a Magyar Nemzeti Galéria idei első nagyszabású kiállításán bemutat. A közel negyven festmény és több mint félszáz grafika a Tate Britain gyűjteményéből érkezett Budapestre.
„Nem tudlak megfesteni, de nagyon szeretlek” – írta William Morris a feleségéről készült La Belle Iseult című festménye hátoldalára 1858-ban. Morris szerelmes szabadkozása ellenére egy gyönyörű nőt láthatunk a képen, akinek alakja azért különösen fontos, mert a preraffaelita festők egyik legnagyobb mesterének, Dante Gabriel Rossettinek is egyik kedvenc modellje, több alkotásának múzsája volt a szomorú szemű Jane Morris. Róla mintázta például az ezen kiállításon is látható, Ábrándozás című világhírű festménye nőalakját is.
De kik voltak és honnan jöttek a preraffaeliták? A kifejezéssel először 1848-ban találkozott a londoni művészeti élet, hiszen ebben az évben határozta el hét izzó szívű fiatal, hogy fellázadnak a londoni Királyi Művészeti Akadémia konzervatív oktatási elvei ellen, és megalapítják saját művészeti körüket, a Preraffaelita Testvériséget. Vezetőik Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt voltak, akik társaikkal együtt megegyeztek abban, hogy ezentúl a középkori, illetve a kora reneszánsz, Raffaello előtti művészetet tekintik példaképnek. Legfőbb támogatójuk John Ruskin műkritikus-esztéta volt, akinek írásai és tanácsai sokat segítettek abban, hogy a kezdeti heves támadások után a közvélemény is megszeresse a csoport alkotásait.
Tate, Mrs. Emily Toms hagyatékából, édesapja, Joseph Kershaw emlékére
Fotó: ©Tate
A preraffaelitákat vallásos szimbolizmus, az irodalomhoz (ők maguk is írtak verseket), a Bibliához és a legendákhoz fordulás jellemezte. Azonban nem egyházi képeket festettek, hanem a régi történetekbe leheltetek új életet. Elsősorban mindig a szavakkal nehezen kifejezhető emberi érzések bemutatására törekedtek, hőseiket pedig a modern Anglia embereiről, kortársaikról és családtagjaikról mintázták, olyannyira, hogy sokszor a Szent Családot is hétköznapi emberekként (akár munkáscsaládként) ábrázolták. Szép példa erre Millais: Krisztus szülei házában című festménye.
A preraffaeliták műveikben idővel megjelentek a mindennapi élet problémái, az iparosodás, az emigráció, a gyereknevelés és a női emancipáció témái is, de náluk láthatott a nagyérdemű sírásásban megerősödött kezű apácát is. Természetábrázolásukban egy sokkal realisztikusabb, már-már tudományosan objektív természetszemlélet jellemezte őket. Szerettek órákat (sokszor napokat, heteket) a szabadban tölteni, hogy aztán képeiken a táj legapróbb részleteit is bemutathassák. Thomas Seddon például csaknem négy hónapot töltött el sátorban egy Jeruzsálem melletti dombon, hogy az Olajfák hegyét saját személyes tapasztalatai alapján tudja megfesteni.
Fotó: ©Tate
Az eszményi szerelem, a szépség keresése és egyfajta modern nőábrázolás is meghatározó volt munkásságukban (különösen Rossetti és az őt követő második generációs preraffaeliták művészetében). Érdekes tény, hogy a preraffaeliták szinte összes múzsáját ma névről is ismeri a művészettörténet, hisz az éteri szépségű hölgyek arcvonásait a művészek legtöbbször saját vagy kortársaik szerelmeitől, élettársaitól kölcsönözték. Ilyen – a már említett Jane Morrison kívül – Rossetti fiatalon meghalt felesége Elizabeth Siddal, vagy a preraffaeliták egyik hivatásos modellje (és egyben Rossetti későbbi szeretője) Fanny Cornforth is.
Tate, Georgiana, Mount-Temple bárónőjének ajándéka a férje, Francis, Mount-Temple bárója emlékére, 1889, Fotó: ©Tate
A valóban lenyűgöző kiállításon összesen kilenc szekció mutatja be a preraffaeliták művészetét, egykori tagjaik és követőik életét, illetve képeik keletkezésének történetét. S ha ez nem lenne elég, ehhez kapcsolódva egy bónuszkiállítás is várja Önöket Az utópia szépsége – Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében címmel, ahol a mozgalom magyarországi hatásait is megismerhetik, olyan alkotókkal, mint Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Kozma Lajos vagy Sassy Attila.
Vágyott szépség – Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből
Az utópia szépsége – Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2021. augusztus 22-ig
Tate, Sir Henry Tate ajándéka, 1894, Fotó: ©Tate