Kétséget kizáróan a Bibliamúzeum egyre inkább egy olyan kiállítóhellyé kezd válni, melynek időszaki tárlatait mindig érdemes lesz beírni a naptárunkba. Az elmúlt években rendeztek már kurátorai Udvardi Erzsébet, Borsos Miklós, Ország Lili, Bálint Endre, Konok Tamás, Egry József, Tóth Menyhért, Albrecht Dürer és most legutoljára: Karátson Gábor alkotásaiból is kiállítást. Mostani tárlatukon ezúttal a portréra, az önarckép műfajára fókuszálnak, melynek anyagát 49 művész életművéből válogatták össze.
A portré fogalmát boncolgatva, Passuth Krisztina A festészet műhelyében (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1964) című könyvében arról beszél, hogy nem szükségképpen portré az a festmény, amely csak egy alakot ábrázol, attól válhat mégis azzá, hogy a szemlélő figyelem csak reá terelődik. Így az ilyen típusú műalkotásban az egyéniségnek nagyobb a jelentősége, mint más festmények esetében.
Számtalan művész, számtalan módon nyúlt már a portré műfajához, és köztük persze nem ritkák az olyan esetek sem, amikor a festő nem egy meghatározott, létező személyiséget festett meg a vásznon, hanem valamilyen típust ábrázolt, azaz több ember közös jellemvonását emelte ki és sűrítette egyetlen elképzelt figurába.
Hogy mitől portré a portré, azt most Bibliamúzeum „…A maga képmására” – Portré a 20. század magyar képzőművészetében című kiállítása járja körbe tüzetesebben, ahol mintegy 49 művész 73 portréját (köztük 39 önarcképét) láthatják az érdeklődők. Derkovits Gyula, Fényes Adolf, Egry József, Gábor Jenő, Gulácsy Lajos, Kmetty János, Rippl-Rónai József, Szőnyi István csak néhány jól ismert név azon 20. századi alkotók közül, akiknek munkái bekerültek a válogatásba. A képek több vidéki múzeumból és magángyűjteményekből érkeztek a Ráday utcai kiállítótérbe.
„…A maga képmására” – Portré a 20. század magyar képzőművészetében
Bibliamúzeum, Budapest
2018. április 14-ig