Vajon mit gyűjtöttek nagy íróink, s vajon mi maradt meg belőlük az utókorra? A Petőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) köszönhetően szerencsére rengeteg minden. Ezekbe a kincsekbe enged most betekintést a májusban nyílt, A tárgyak társasága című kiállítás, amely a múzeum alapításának 70. évfordulóját ünneplő kiállítássorozat második állomásaként egészen decemberig várja az érdeklődőket.
Bélyegek, kavicsok, csigák, kagylók, horgászzsákmányok, képeslapok, kalapok, plüssmedvék, madártollak… Csupa olyan dolog, amelyek egyikét-másikát egészen biztosan mi is gyűjtöttünk gyermek vagy felnőtt életünk során, ám valljuk be, sokkal izgalmasabb betekinteni legkedvesebb íróink, költőink egykoron féltve őrzött, vagy barátaiknak, családjuknak boldogan mutogatott gyűjteményébe.
A PIM raktáraiban közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveik világáról is. A mostani tárlat a 19. századtól napjainkig mutatja be nagy íróink gyűjtőszenvedélyét. A legkorábbi tárgyak Jókai Mór kagyló-, csiga-, illetve sétabotgyűjteményéből származnak, az előbbi kettőből a PIM 82 darabot őriz.
Móricz Zsigmond vonalas iskolai füzetbe feljegyzett népmesegyűjtése is több mint százéves. Az író Szatmár vármegye falvait járva grafitceruzával jegyezte le a helyiektől hallott népmeséket, amelyek világképe, hangvétele később saját írásmódjában is visszaköszönt. Máig kiadatlan gyűjteményéből a PIM ma 6 füzetet őriz. Móricz azonban nem csak ezt gyűjtötte élete során. A kiállításon láthatjuk kertészet témakörű periodikáit és második feleségét, Simonyi Máriát ábrázoló, gondosan félretett lapkivágat- és címlapgyűjteményét is.
Tandori Dezső játék medvéket és szeretett madarainak elhullatott tollait gyűjtötte dobozban vagy füzetekbe ragasztva, de a madarak mindennapjaikról is lelkesen vezette naplóit, melyek később a Madárnak születni kell című műve alapját jelentették. Polcz Alaine és Mészöly Miklós kavicsokat és kagylókat gyűjtött, Kukorelly Endre bélyegeket, Lázár Ervin vendégei levágott nyakkendőjét, Csáth Géza pedig saját testének adatait (pl. hőmérsékletét, pulzusát, testsúlyát, széklete mennyiségét, értékelte közérzetét, hangulatát, de lejegyezte moriumfogyasztását is).
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép régen nagyon fontos helyet foglalt el az írói életművekben, szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között állt, közvetítő szerepben pedig részese volt a mű keletkezésének. A tárlat ezen része Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért legendás írógépe köré van felépítve. A jobb napokat is látott szerkezet mellett további tizenkilenc írónk egykori írógépét csodálhatja még meg a közönség, így például Jókai Annáét, Márai Sándorét, Szerb Antalét, Ottlik Gézáét, Kányádi Sándorét vagy Déry Tiborét.
A kiállítás harmadik rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2024. december 15-ig