Vasárnapig látogatható még Várnai Gyula Peace on Earth! című tárlata a Ludwig Múzeumban. Ezzel a kiállítással képviselte a művész Magyarországot a 2017-es Velencei Képzőművészeti Biennálén, a velencei seregszemle zárása után a LuMú-ban állították ki a műveket.
Jövőbe vetett lények vagyunk, igyekszünk kiszámíthatóvá, ezáltal uralhatóvá tenni a jövőt. Az eljövendő elgondolásának, kitalálásának szükséglete a leghétköznapibb, személyes léptéktől a társadalmi, politikai, gazdasági tervezés nemzetek, nemzetközösségek sorsát alakító elképzelésein át egészen a globális folyamatok irányíthatóvá tételének vágyáig jellemzi az emberi alkotótevékenységet. De vajon az utópiákban formát öltött vágyak, koncepciók, amelyek egy-egy meghatározott cél felé irányítanák sorsunkat, hogyan állnak meg a valóság próbáján? Milyen az utópia természete? Miről állíthat bármit is érvényesen a jövőkutatás? Ezekre a kérdésekre reflektál a tavalyi Velencei Képzőművészeti Biennálén bemutatott magyar kiállítás anyaga, Várnai Gyula képzőművész és Petrányi Zsolt kurátor Peace on Earth című projektje, amely a velencei mustra zárása után a Ludwig Múzeum időszaki tárlatán látható január 14-ig.
A Dunaújvárosban alkotó Várnai Gyula művészetét évtizedek óta inspirálja a természettudományos teóriák világa, konceptuális műveinek gyakori kiinduló pontja egy-egy matematikai, fizikai, csillagászati elmélet vagy filozófiai, ismeretelméleti kérdés. Az öt, egymással is párbeszédben álló installációból építkező Peace on Earth projekt szintén ezekben a mezőkben mozog, amely izgalmas időutazásra invitálja a befogadókat, hiszen a megszokott előrehaladó, lineáris időszemléletből az alkotások kimozdítják a nézőt egyszerűen azáltal, hogy a jövő emlékezetét vizsgálják.
Miközben egyszerre leszünk képesek valamilyen általános tanulságot levonni a művek által az utópiák természetéről, a munkák segítségével felidézhetjük azt is, hogy milyen jövőgyártó koncepciók által alakult az a koordináta-rendszer, amely a volt keleti blokk életének menetét kívánta a második világháború után meghatározni. Ugyanis a profán csodavárás vizsgálata Várnai projektjében konkrét helyhez és időhöz kötött élményanyagból indul ki, az 1956-ban született művész a második világháborút követő újjáépítés nyíltan vagy lappangóan máig ható utópiáit szembesíti a jelennel műveiben.
Így tesz a kiállítás címadó műve, a Peace on Earth! című színes neoncsövekből készült alkotás is, amely a felirat mellett egy, a nyugati kultúrkörben mindenki számára ismert szimbólumot, egy csőrében olajágat tartó galambot ábrázol. A mű a történeti és vallási jelentéssel telített motívumot ugyanakkor nagyon is konkrét előzmény parafrázisaként emeli a mába: az egykori Sztálinváros főterének egyik háztetején virított valaha a kompozíció elődje a békemozgalom jelképeként természetesen magyar nyelvű felirattal. A műben egyszerre jelenik meg az ember örök vágya a békére és e vágy politikai eszközzé való transzformálása, valamint a propaganda és a reklám hasonló természetére való utalás is. Hasonló a struktúrája a projekt Szivárvány című alkotásának is, amely több ezer egykori keleti blokkban készült apró kitűzőből épül fel. A jelvények vastag színsávokba tömörülve idézik meg a szivárványformát, a remény, az új kezdet, az új szövetség, a valahova tartozás szimbólumát. A kiállításon a második világháborút követő hidegháborús helyzet paradox jelszavai mint ideologikus utópiák mellett megjelennek a korszak természettudományos felfedezései és a technikai fejlődés által inspirált tudományos és fantasztikus jövőképek és forgatókönyvek is. A Stanislaw Lem alakját megidéző video egy elképzelt helyzetet teremt, Várnai Gyula a 21. század kérdéseivel montírozta össze a sci-fi rajongók ikonjának számító Lem évtizedekkel ezelőtt készült televíziós monológját, amelyben az író a futurológia mibenlétéről és érvényességéről beszélt. Izgalmas, ahogy a fordított idejű kérdezz-felelekből mai problémáinkra is pontosan rezonáló fiktív párbeszéd bontakozik ki a műben. A Lem-hommage-ként is értelemezhető alkotásból kiderül, a jövőnk megtervezése során mindig az adott kor tudományos, technológiai, társadalmi, kulturális ismereteiből, végső soron a kor hiedelmeiből indulunk ki, valós lehetőségünk ennyi: a lehetséges jó és rossz forgatókönyveket vethetjük csak össze, amelyeket mindig módosíthatnak újabb, nem várt tényezők. Bár triviálisnak tűnhet ez az állítás, inkább a felelősség, a cselekvés és a rezisztencia kérdéseit veti fel közös lehetőségeink alakításában. Különösen abban a jelenben, amelyről a kiállítás E-Wars című tablója beszél. Nyolc fotóból álló szekvencián követhetjük végig egy épület felrobbantásának folyamatát, az utolsó képeken a detonáció nemcsak a fizikai épületet, hanem egy algoritmus képletét is a levegőbe röpíti. Ez az algoritmus a legnagyobb internetes keresőoldal által is használt azon matematikai kulcs, amellyel a felhasználók adatait elemzik, és nyernek belőle piaci információkat. Az épület pedig, amellyel a montázson együtt robban fel az algoritmus, egy ISIS elleni akció során felrobbant házzal azonos.
Az információs big brother és a terrorizmus jelenségeivel való szembesülés után válik csak igazán feszítő kérdéssé, hogy mi maradhat azokból – a kiállítás által szintén feldolgozott – szép utópiákból, amelyek intergalaktikus környeztbe álmodott, mai tudásunk szerint akár 3D nyomtatóval is létrehozható űrbázisokról mesélnek, amelyekben az emberiség tanulva korábbi hibáiból, tévedéseiből, vétkeiből egy letisztult poszt-Bauhaus stílusú környezetben élheti valóban humánus életét.
Várnai Gyula: Peace on Earth!
Az 57. Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonjának kiállítása
2018. január 14-ig