Több mint három és fél évet várt a nagyközönség arra, hogy újra látogatható legyen a felújított Szépművészeti Múzeum a Hősök terén. A várakozás megérte: az épület – történetének legnagyobb és legátfogóbb rekonstrukciójának eredményeként – nemcsak kiállító- és közönségforgalmi terekkel, illetve raktárakkal gyarapodott, hanem a kiállítási koncepció is gyökeresen átalakult. Hogy hogyan, arról lentebb olvashatnak, ugyanis bejártuk a felfrissített, megújított kiállításokat.
Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum épülete több részleges rekonstrukción átesett már, de a Román-szárny felújítása, az épületgépészet átfogó fejlesztése, a megfelelő méretű és színvonalú közönségforgalmi terek kialakítása évtizedek óta váratott magára. A rekonstrukció halaszthatatlanságát jelezte többek között, hogy a nagy utazó időszaki kiállítások világszerte felrobbantották a korábbi statikus múzeumi struktúrát, átírták a múzeumok szerepét: az addig elsősorban a műtárgyak gyűjtésre és azok bemutatására szakosodott intézményeknek szembe kellett nézniük a megnövekedett látogatószámmal, illetve azzal, hogy ez milyen új feladatokat jelent nekik. Ezért a Szépművészeti mostani rekonstrukciójánál az alapvető építészeti kihívást az jelentette, hogy a történelmi épületet hogyan lehet alkalmassá tenni a megváltozott múzeumi feladatok betöltésére, úgy, hogy az épület képes legyen például konferenciák és társművészeti előadások befogadására, vagy éppen étterem és kávéház üzemeltetésére is.
A felújítás egyik legnagyobb nyertesei viszont a múzeum állandó tárlatai lettek, amelyek így felfrissülhettek, átformálódhattak, mégpedig annak köszönhetően, hogy a Szépművészeti (ismét) a régi mesterek tárává vált, azaz az egyiptomi és görög-római művészet mellett a 18. század végéig újra együtt, egymással párhuzamosan látható az egyetemes és a magyar művészet története. (Itt kell megjegyezni, hogy a látogatók két szakaszban vehetik birtokba a felújított intézményt és az új kiállításokat: most a mélyföldszinti terek és a Román-szárny nagy része nyílt meg, az összes állandó kiállítás pedig 2019 közepétől lesz látogatható.)
Sétánkat a mélyföldszinten kezdjük, az újrarendezett egyiptomi kiállítással. A tárlat a korábbinál nagyobb térben kapott helyet, ami már önmagában meghatározta a koncepciót: közel 650 műtárgy szerepel a mostani kiállításon, tematikus elrendezésben. A kiállítótérbe lépve egy templomtérbe érkezünk, az egyiptomi istenek világába, ahol minden az őket körülvevő kultuszról, illetve az őket szolgáló templomi tisztviselőkről, papokról szól. A második nagy tematikus egység a Nílus völgyében élő emberekre és mindennapjaikra fókuszál, ahonnan továbbhaladva a sivatag szélére és egyben a túlvilág peremére jutunk; oda, ahol az egyiptomi hiedelem szerint az élők és a holtak képesek voltak kommunikálni egymással. Külön rész foglalkozik a halottkultusszal, az óaranyra festett, sírkamrát idéző teremben kitüntetett figyelmet érdemel Hortesznakht papnő múmiája, koporsója, halotti maszkja és arcrekonstrukciója. A megújult kiállításba a több ezer éves darabok mellé interaktív, játékos elemek is bekerültek: írhatunk hieroglifák segítségével, megszerezhetjük napi amulettünket, vagy megismerhetjük egy ősi rituális hangszer, a szisztrum hangját is.
Logikájában, filozófiájában és installációjában is megújult a szintén a mélyföldszinten található antik tárlat is. A több bejáratú, szabálytalan alakú kiállítótérben nem lineárisan, hanem szigetszerűen idézték meg az antikvitás világát, ahol a látogató mintegy hajósként bolyongva ismerheti meg az ókori birodalmak művészetét. Az egyik egység Hellász, Itália és Róma művészettörténetét tekinti át, a másik az ókori Mediterráneumba vezeti el bennünket (itt remek térkép is segít a tájékozódásban), a harmadik rész pedig három isten: Dionüszosz, Erósz és Thanatosz kapcsán mutatja be az antikvitás emberének gondolkodását. Ebben a kiállítási részben kapott helyet Kelemen Zénó szobrászművész Tutaj című „szoborpadja” is, amely egyszerre nyújt vizuális élményt, megpihenési lehetőséget, és a beépített iPadek révén információkat is. Az antik tárlaton 860 műtárgy szerepel, köztük több olyan, amellyel az elmúlt években gyarapodott a Szépművészeti gyűjteménye, illetve vannak külföldről (például Berlinből, Bécsből) tartós letétbe kapott darabok is.
A mélyföldszinti kiállításokat elhagyva a múzeum földszintjén látható a 70 éven át raktárként használt és a látogatók elől elzárt Román Csarnok. Az impozáns csarnok oszloprendjével és falfreskóival egy román kori bazilikát idéző, közel 900 négyzetméter alapterületű terem, amely egykor a múzeum legpompásabb tere volt – és mostanra ismét azzá lett. Ide a Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményének kőtárából költöztetnek majd át egyes műtárgyakat, hiszen az önmagában is rendkívül dekoratív, színes falfestés miatt ebben a teremben festészeti anyagot nem érdemes bemutatni.
A közvetlenül a Román Csarnok mellett található frissen felújított, gyönyörű kazettás mennyezetű Michelangelo-termet mostantól időszaki kiállításokra használják. Sőt, már látható is benne a múzeum friss kamaratárlata: egy Magyarországon még nem látott bőségű Leonardo-kiállítás, középpontjában a híres budapesti lovassal. A Szépművészeti egyik büszkeségeként számon tartott, Leonardo da Vincinek tulajdonítható lovas szobor mellett tíz eredeti Leonardo-rajz és több más reneszánsz művész munkái kaptak helyet – többek között a windsori királyi gyűjteményből és a Louvre-ból –, azt szemléltetve, hogy Leonardo-rajzain hogyan jelenik meg az ágaskodó ló figurája. A kiállítás egyúttal végigvezet bennünket a bronz remekmű izgalmas kutatási fázisain is, hiszen máig vita tárgya, hogy a reneszánsz kori kisplasztika valóban Leonardo munkája, vagy egyik kortársa-követője készítette.
A most megnyílt legnagyobb múzeumi rész a Régi Képtár, amely 1250 és 1600 között tekinti át az európai festészet fejlődését az első emeleten. A tárlaton együtt láthatók a régi művészet tárgyai, azaz a Szépművészeti anyagába beillesztették az eddig a Nemzeti Galéria régi magyar osztályán őrzött gótikus és barokk műtárgyakat is. A kiállítás a képtár anyagán kívül a múzeum más gyűjteményeinek – Régi Szoborgyűjtemény, grafikák – kincseiből, valamint például az Iparművészeti Múzeum kollekciójába tartozó tárgyakból épül fel. Nem tisztán festészeti anyagról van tehát szó, hanem az egyes korokat összművészetükben bemutató tárlatról, aminek köszönhetően jobban átláthatóvá és teljesebbé válik egy-egy korszak művészeti élete. A műveket immár nem nemzeti iskolák, hanem korszakok szerint láthatjuk, így könnyebben összevethetjük az egyes nemzetek művészete közötti hasonlóságokat, különbségeket.
A Régi Képtár anyagán kívül felfrissült a Régi Szoborgyűjtemény kiállítása is: a második emeleti tárlat a múzeum 2013-as tárlatára épül, amely a középkori szobrászat anyagaira és technikáira koncentrált, rengeteg kihúzható fiókkal és egyéb szemléltető eszközzel. A felújított kiállítás azonban most kiegészült multimédiás tartalmakkal és friss szerzeményekkel is, így közel száz műtárggyal találkozhatnak a látogatók. A tárlaton a kora középkortól 1800-ig szerepelnek műalkotások, de a rendezésnél nem az időrend volt a fő szempont, hanem az anyaghasználat. Érdemes megemlíteni, hogy a Szépművészeti jelentős Franz Xaver Messerschmidt-gyűjteménnyel rendelkezik: a szobrásztól 11 alkotás van a múzeum tulajdonában – Bécsen kívül sehol sincs ennyi –, melyek közül a leghíresebbek, a karakterfejek külön termet kaptak.
Újonnan kialakított kiállítóterekben fogadja a közönséget a harmadik szinten a magyar barokk művészetet bemutató részleg. Az egykor raktárként, folyosóként, átjáróként használt 380 négyzetméternyi területre egyelőre a barokk gyűjtemény fele, azaz valamivel több mint száz műtárgy költözött át a Nemzeti Galériából. A kiállítás alapvetően időrendben mutatja be az 1600 és 1800 közötti időszak magyarországi művészetét, de ezen belül tematikus egységeket alakítottak ki, hogy minél jobban kirajzolódjanak a hazai és a közép-európai művészet közötti kapcsolódási pontok. A 17. századi egyházi festészetet és szobrászatot, illetve a halotti kultusz emlékeit bemutató kiállításrész már elkészült, valamint láthatók Mányoki Ádám és Bogdány Jakab remekművei is.
Érdemes tehát rászánni az időt a Szépművészeti Múzeum kiállításaira, vagy akár többször is visszatérni a terekbe, amelyeket évekig nélkülöznünk kellett. A megújult tárlatokon ráadásul a gyerekekre is gondoltak a kurátorok, ha pedig valaki a séta közben vagy utána megszomjazna, megéhezne, vagy egyszerűen csak szusszanna egyet, vegye az irányt a mélyföldszint elé, ahol korszerű, modern kávézó és étterem várja a látogatókat.
