Margaret Watkins: Fekete fény

Idén is sokszínű programkínálattal indult el a Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében megvalósuló Fotóhónap, amelynek fő kiállítása Margaret Watkins, a méltatlanul elfeledett kanadai származású fotográfusnő életművébe enged betekintést. A Mai Manó Házban látható tárlaton a művész 1914 és 1939 között készített eredeti képei várják az érdeklődőket.

„Fekete fényt látok…” – a feljegyzések szerint ez volt Viktor Hugo utolsó mondata, amikor 1885-ben örökre lehunyta a szemét. Margaret Watkins tárlatának címe is e szavakra reflektál, és persze nem véletlenül; ahogy a tárlat francia kurátora, Anne Morin elmondta: „Ez az a fekete fény, amely Margaret Watkins szinte minden képén tapintható”.

Margaret Watkinst (1884-1969) nevét sajnos csak kevesen ismerik, méltatlanul elfeledte a fotótörténet, rehabilitációja csak az utóbbi években indult el, ennek egyik fontos állomása a budapesti tárlat is.

Pedig pályafutása ígéretesen indult. Olyan korban futott be sikeres karriert, amikor a nők jobbára otthon maradtak, ő azonban a hivatását választotta, és nem ment férjhez. Életét a lázadás, a hagyományok elutasítása jellemezte, olyannyira, hogy művészetében és írásaiban gyakori visszatérő elem volt az erotika és a feminizmus.

Élete egy kisvárosban, a kanadai Hamiltonban kezdődött. Érzéke a rajzoláshoz és a kézművességhez korán megnyilvánult, tizenöt éves korában már édesapja áruházában kínálta a saját maga által készített tárgyakat. Zongorázott, és egy helyi metodista templom kórusában is énekelt – a zene a későbbiekben fotográfiai munkásságára is hatással volt. A fotográfiával 1908-ban az Egyesült Államok északkeleti részén található utópista, vidéki kollektívákban kezdett el megismerkedni.

1913-ban Bostonba költözött, ahol egy fotóstúdióban dolgozott kisegítőként. Később a New York-i fotográfus, Alice Boughton mellett kapott állást, és az amerikai fotószecesszióból jól ismert Clarence H. White New York-i és maine-i tanfolyamaira kezdett járni. A maine-i nyári iskola – ahol később (1916 és 1928 között) maga is tanított – megerősítette elköteleződését a fotográfia iránt.

Watkins a New York-i Greenwich Village-ben nyitott műtermet, 1920-ban pedig útjára bocsájtotta a Pictorial Photography in America című évkönyvet. Sikeres reklámfotósként tevékenykedett (a reklámfotózás megújítójaként is emlegetik), akinek ügyfelei között ott volt a Macy’s, a Vogue, J. Walter Thompson és a Fairfax Media is. Egyike volt az első olyan női fotográfusoknak, akik reklámügynökségeknek is dolgoztak, de készítettek tájképeket, portrékat, aktokat és csendéleteket is. A hétköznapi tárgyakról készített felvételei a közízlés új normáit alapozták meg. 

Pályafutásában helyrehozhatatlan törést jelentett, hogy 1928-ban Glasgow-ba költözött, hogy két idős nagynénjét ápolja. Később ugyan vissza akart térni Amerikába, de a második világháború kitörése miatt végül nem tudott. Utazásokat tett Franciaországban, Oroszországban és Németországban is, ahol az utcai fotográfia felé fordult. Bár rendszeresen látogatta a nagy nemzetközi fotókiállításokat, nincs arra bizonyíték, hogy 1930 után a fényképezés bevételi forrást jelentett volna számára. Végül 85 évesen elfeledve halt meg Glasgow-ban 1969-ben. Halála után hagyatéka egy lezárt dobozban Joseph Mulhollandhoz került, aki Watkins szomszédja és végrendeletének végrehajtója volt. A férfi sokáig kereste, hogy kire hagyhatná az életművet, majd néhány évvel ezelőtt találkozott Anne Morinnal, a madridi diCHroma Photography igazgatójával, aki nagy örömmel vállalta a hagyaték gondozását.

A Fekete fény című kiállításon Margaret Watkins 120 fényképével találkozhat a látogató; a nyomatok mindegyike eredeti és 1914 és 1939 között készült. A képek közt az alany belső tulajdonságait is láttató, csodálatos portrék, már-már meditatív tájképek, modern, szinte festményszerű csendéletek, utcaképek, reklámok és iparművészeti munkák egyaránt megtalálhatók.

Aki pedig behatóbban is meg szeretné ismerni Margaret Watkins művészetét, annak szól a múzeum boltjában megvásárolható Black Light című album, amely tartalmán túl könyvtárgyként is figyelemre méltó alkotás.

Margaret Watkins: Fekete fény
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, Budapest
2022. január 16-ig