Mantegna és Bellini

Két nagyszerű reneszánsz mester, Andrea Mantegna (cca.1431–1506) és Giovanni Bellini (1426/33–1516) kiállításával várja január végéig látogatóit a londoni National Gallery.

A tárlat mesél művészetről, tehetségről, családról (Mantegna és Bellini sógorok is voltak), rivalizálásról és természetesen két kivételes emberről. Egyik oldalon ott áll Mantegna, a maga briliáns kompozícióval és drámai jeleneteivel, a másikon pedig Bellini, atmoszférikus fényeivel és szentjei mögött megfestett lélegzetelállító tájaival. Ők ketten nemcsak az itáliai reneszánsz legnagyobb alkotói közé tartoztak, hanem fontos szerepük volt a képzőművészet megannyi fontos fogalmának átalakításában is. A kiállítás közönsége többek közt végigkövetheti, hogy melyikük hogyan nyúlt ugyanahhoz a témához, s a különbözőségeken túl a nagyon is egyértelmű hasonlóság is szembetűnő lesz sok helyen. Bár ők ketten, egy egészen rövid időszakot leszámítva, egymástól távol éltek és alkottak (Mantegna Mantovában, Bellini pedig Velencében) hosszú és gyümölcsöző művészi párbeszédet folytattak egymással egész életükben. Ez a párbeszéd folytatódik most bő ötszáz évvel később a National Gallery sokat látott falai között.