Akik szeretik a szép, vagy az olykor megrendítő szerelmi történeteket, esetleg épp esküvő előtt állnak, és kíváncsiak, hogyan változott hazánkban az menyasszonyiruha-divat, vagy csak szeretnék tudni, hogy miként alakultak a női szerepek a házasságban és azon túl, azoknak mindenképp érdemes ellátogatniuk a Magyar Nemzet Múzeum Magyar menyasszony című kiállítására, amely nyolcszáz négyzetméteren ötszáz évet átölelve mutat be olyan csodálatos nőket, akik egykor – szerelemből, kötelességből vagy egy szebb élet reményében – maguk is menyasszonyok voltak.
Ötszáz év „nőtörténetét” nem könnyű bemutatni, különösen azért nem, mert évszázadokig férfiak írták ezeket a történeteket. A Nemzeti Múzeum most mégis megpróbálja, melyhez ötven nőt, ötven házasságtörténetet választottak kurátorai, olyan hölgyeket, „akik képesek egybeszőni sok ezer, sok millió magyar nő életfonalát” – olvasni a tárlat felvezetőjében.
Az első frigy, amit bemutat nekünk a kiállítás Habsburg Mária Krisztierna és Báthory Zsigmond 1595-ös esküvőjének és rövid, boldogtalan házasságának története. Egy olyan házasság volt ez, amelyet sosem háltak el, ahol a feleség később máshoz sem volt hajlandó feleségül menni és zárdába vonult, a férj pedig elhagyva Erdélyt, Csehországban élte tovább rövidre szabott életét.
Nem az övék azonban a legrégebbi esküvői történet a tárlaton, hanem Habsburg Mária és II. Lajos 1522-ben köttetett frigye (a történetek nem időrendben követik egymást). A Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének legkorábbi, Európa második legrégebbi menyasszonyi öltözete a 16. század elejéről való, melyet a hagyomány szerint Mária királyné viselt Lajos királlyal való házasságkötésekor. Ezen a történelmi fontosságú ruhán túl a látogatók megismerkedhetnek egy boldog házasággal is, amely azon ritka elrendezett középkori házasság volt, melyet szerelem pecsételt meg. A két fiatal a király korai haláláig (1526) rajongva szerette egymást.
Vannak más ismert párok is, hiszen a kiállítás része például a kitartó Széchenyi István és Seilern Crescence egymásra találásának és házasságának története, ahogy olvashatunk Szendrei Júlia és Petőfi Sándor, Esterházy Orsolya és Esterházy Pál, Cecile Papier és Munkácsy Mihály, Bende Mária és Bajcsy-Zsilinszky Endre, Alexandra Romanova és Pavel Alekszandrovics vagy Széchy Mária és Wesselényi Ferenc frigyéről is.
Az uralkodó dinasztiák, arisztokrata asszonyok és ismert feleségek mellett a kiállításon átlagemberek szerelmi vagy éppen mély szomorúságot, de mégis elgondolkodtató mondanivalót rejtő történetei is megelevenednek. A kiválasztott asszonyok között ott van korabeli társadalmi és öltözködési normákat felrúgó múzsa, a saját sorsa alakulását kezébe vevő, elfogadásért küzdő orvosnő, a holokauszt árnyékában házasodó ara, vagy az online társkereső oldalon párját megtaláló, gyermekét egyedül nevelő anya is.
Az ötven bemutatott női sors, valamint a hozzájuk kapcsolódó tárgyi emlékek (pl. esküvői ajándékok, ruhák, kiegészítők, szerelmeslevelek) és hangfelvételek után a divatrajongók paradicsomává válik a kiállítás, hiszen egy egész teremnyi, különböző korokból származó esküvői, majd a következő részben menyecskeruha várja őket, amelyekre végül hazai esküvői népviseletek teszik fel a képzeletbeli koronát.
A kiállítás szervezői többször hangsúlyozták, hogy a tárlat egy széleskörű összefogás eredménye: a múzeumi szakma, a kutatók, hivatásos gyűjtők és magánemberek kitartó munkájából, felajánlásaiból jött létre. Ez egy olyan tárlat, amely korántsem ér véget a kiállítótermekben, megnyitása óta úgymond önálló életre kelt: a Magyar menyasszony Facebook-csoportnak már több mint 11 ezer tagja van, de a kiállítás kapcsán létrehozott www.magyarmenyasszony.hu online gyűjteménybe is több mint ezer esküvői fotót küldtek már be. Az oldalra folyamatosan lehet fotókat feltölteni, amelyek mind megjelennek a kiállításban látható interaktív installációban.
Képek forrása: Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
2024. augusztus 25-ig