© Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján
Kmetty Jánosról (1889–1975) többször, több helyen is megírták már, hogy ahhoz a festőnemzedékhez tartozott, amelyik egész életével a festészetet szolgálta. Hogy ez mennyire így volt, azt jól példázza, amikor alig huszonkét évesen – Cezanne és a kubisták műveit látva – végleg eldöntötte, hogy ő bizony a „haladó szellemű képzőművészet élharcosa lesz”, mégpedig itthon! „Szellemi csomagom, amit Párizsból magamban és magammal hoztam, egy életre való volt, ma sem fogyott ki. Új természetszemléletet jelentett, egy új ábrázolási formát és módszert, a kubizmust.” – írta önéletrajzában.
Ez a csomag valóban végigkísérte egész pályáján, azonban nem vette át a kubizmus minden jellegzetességét, helyette annak egy saját festői világához igazított, egyénileg értelmezett változatát alakította ki. A művész alapvető feladatának tartotta, hogy a festészet szemléleti igazságait és a kor szellemét egyaránt megtalálja. Ennek jegyében egész pályája során rendkívüli következetességgel és analizáló hajlammal vette birtokba környezetét. Tudatosan szűkítette le az általa vizsgált témákat, és az 1910-es évek sokalakos kompozícióit követően főleg csendéleteket, portrékat és tájképeket festett.
A szentendrei Kmetty Múzeumban látható Kmetty János – Az örök kereső 2.0 című kiállítás (amely a korábbi, még 2018-ban nyílt tárlat újragondolása is egyben) most ez utóbbira, vagyis a tájképekre fókuszál, de csendéletek és önarcképek is szerepelnek a szépen összeállított anyagban.
A kiállításon a látogatók végigkövethetik tájképfestészetének meghatározó állomásait, ahol nemcsak a tájak (életének helyszínei), de a festészeti stílusok is folyamatosan váltakoznak, így expresszionista hatású és kubista alkotásokat éppúgy láthatnak, mint képeket Kmetty azon korszakából, amikor festői kifejezésmódja egy időre jóval lágyabb és színekben gazdagabb lett.
Élete során megörökítette gyerekkora kedves helyeit, a kassai dombokat, a miskolci utcát, Kecskemét és Nagybánya házait, a budapesti Városliget fáit és az ott sétáló embereket, majd a ’30-as évektől Szentendrét és annak girbegörbe utcácskáit, amely utcákra már nem egyszer önmagát is belefestette. Kmetty számára ugyanakkor sosem a táj volt a fontos, hanem a kompozíció, amit létrehozott, hogy aztán ebben a kompozícióban vizsgálja az ember és az őt körülvevő világ viszonyát.
Az újrarendezett tárlat egy évig várja Önöket, hogy utána átadja helyét egy újabb, a Kmetty-életmű egy másik szeletét elemző kiállításnak. A tárlathoz időről időre kísérőprogramok is kapcsolódnak, amelyekről bővebben a Ferenczy Múzeumi Centrum honlapján (https://www.femuz.hu/) és Facebook-oldalán tájékozódhatnak.
Ferenczy Múzeumi Centrum – Kmetty Múzeum, Szentendre
2022. november 13-ig