Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező, 1896

Zöldellő mezőn élénkpiros pipacsok, világoskék égbolton lomhán keresztülúszó bárányfelhők… A magyar művészet egyik legjelentősebb mesterének, Szinyei Merse Pálnak az életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása.

A tárlat, amely eredetileg 2020-ban, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából került volna megrendezésre, Szinyei fő műveit a művész személyét már életében övező kultuszból visszavezetve, hazai és nemzetközi kortársakkal – Monet, Courbet, Sisley, Corot, Benczúr, Ferenczy és Rippl-Rónai – párhuzamban tárja a látogatók elé. A Kép és kultusz címet viselő kiállítás az utóbbi harminc évben született kutatások eredményeit ritkán látható alkotásokon – mint a múzeum gyűjteményébe újonnan visszakerült Fehér fa (1909) – keresztül, azokat új perspektívába helyezve mutatja be.

Legutóbbi, hasonlóan az életmű egészére kiterjedő és óriási közönségsikert aratott bemutatóját a mester dédunokája, Szinyei Merse Anna művészettörténész rendezte. Egy ilyen átfogó tárlatot követően nem meglepő tehát, hogy az új kísérlet néhány évtizedet váratott magára. Különös tekintettel arra a tényre, miszerint Szinyei művei, mint a Lilaruhás hölgy, a Majális, a Pacsirta vagy a Léghajó a legismertebb hazai festmények közé tartoznak.

Szinyei Merse Pál: Léghajó, 1920

A remekművek közismertsége és magas fokú reprezentáltsága, valamint az életmű feldolgozottsága komoly kihívások elé állítja az új olvasatok felállítását szorgalmazó kiállításrendezőket. A Kép és Kultusz című tárlatot jegyző Hessky Orsolya, Krasznai Réka és Prágai Adrienn vállalták a kihívást, és a korábbinál gazdagabb hazai és nemzetközi válogatás mellett tárják a közönség elé Szinyei munkásságát. A kiállítás fókuszában a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb művészeként korára, illetve a következő évszázadokra gyakorolt hatása és kultusza áll. A kurátorok ügyeltek arra, hogy a festő személye mindvégig előtérben maradjon, ezáltal a festmények mögött húzódó zsenialitásán túl egyúttal a küzdő, esendő ember megismerésére is lehetőséget biztosítottak.

A mintegy százhúsz művet felvonultató tárlat Szinyei oeuvre-jét számtalan kisebb, tematikus szekción keresztül dolgozza fel. Ezeken belül külön érdekességet jelent a mester pályaképét markánsan meghatározó négy nagy történeti kiállítás beemelése és Szinyei festményeivel (Hóolvadás, 1884−95) való kontextusba állítása. Szintén figyelemre méltó a kiállított festmények értelmezését segítő, azokból kiinduló színtant tematizáló egység, amelyet a következő, Szinyeitől származó idézet fémjelez: „A szín, azt hiszem, a legnagyobb könnyebbség és a legjelentősebb dolog a festő kezében”.

Szinyei Merse Pál: Pacsirta, 1882

A tematikusan elrendezett képblokkok sorát a tárlat vége felé egy film töri meg, amely Szinyei ikonikus festménye, a Majális keletkezésének körülményeiről és készítésének folyamatáról számol be.

A tárlat egy pontján az elveszett, jelenleg is keresés alatt álló művek kerülnek katalógusszerűen bemutatásra, ezzel nyílt felhívást intézve a világ felé azok mielőbbi felbukkanása érdekében. E lappangó művek alacsony száma nagy részben a dédunokája által végzett alapos művészettörténeti kutatásoknak köszönhető. Többek között így kerülhetett sor több évtized elteltével a fentebb említett Fehér fa című festmény mellett a Vitorlás a Starnbergi tavon című, egészen korai, 1867-es mű – amelyre a közelmúltban egy magyar származású New York-i gyűjtőnél bukkantak – hazai bemutatójára.

A kiállítás látogatói végül az életműre adott, egy teljes termet megtöltő kortárs reflexiók (Konkoly Gyula, Tót Endre, Kovách Gergő) megtekintése után vehetnek búcsút és róhatják le tiszteletüket Szinyei Merse Pál és életműve előtt.

Képek forrása: Magyar Nemzeti Galéria

Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2022. február 13-ig