A Gödöllői Királyi Kastélyban idén nyáron a „fehér arany” lesz terítéken. Szó szerint! Hisz egészen őszig korhű enteriőrök között, gyönyörűen megterített asztalokon, számtalan szebbnél szebb, egykor a magyar királyi udvarban és a hazai nemesi családok kastélyaiban használt porcelán várja az érdeklődőket, az empire korszakától egészen a századfordulóig.
Az arisztokraták életének fontos eseményei közé tartozott a vendéglátás, amelynek fénypontját az étkezések adták. A reprezentáció és az etikett sehol sem került annyira erősen előtérbe, mint a szertartások által uralt étkezéseken, kiváltképp az esti vacsorákon. De az étkezések a mindennapok során is szigorú szabályok szerint zajlottak. A terítékek ilyenkor is finomak és drágák voltak, mint a nagyobb eseményeken, talán csak a mennyiségük volt kevesebb, igazodva a rövidebb ételsorhoz és az asztal körül lévők számához. A tányérok, poharak, evőeszközök minősége jól mutatta a vendéglátó család társadalmi helyzetét, egy nemes fanuktúrából származó porcelán igazi presztízsértékkel bírt, rangot és kiváltságot jelentett tulajdonosának.
E nagy becsben tartott „fehér arany” kezdetben a nagynevű bécsi porcelánmanufaktúrából érkezett a hazai nemesurak otthonaiba, ám a 19. század közepén fordulat történt: a bécsi porcelángyár 1864-ben beszüntette termelését, melynek következtében a művészi kivitelezésű, egyedi porcelánok előállítására szakosodott – és ekkor már Fischer Mór vezette – Herendi Porcelánmanufaktúra került előtérbe a hazai piacon, olyannyira, hogy a kiegyezés évében a gyár elnyerte a császári és királyi udvari szállítói címet is. Fischer Mór szakértelmének köszönhetően külföldön sem volt ismeretlen a magyar porcelánmárka, megrendelői között volt a Rothschild család és az európai uralkodóházak tagjai is, köztük: Viktória angol királynő, Eugénia francia császárné, II. Sándor orosz cár, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint annak öccse, Miksa mexikói császár.
Sajnos azonban jöttek a 20. század történelmi viharai, melynek következtében a magyar nagyurak pompás porcelánterítékei részben vagy egészben megsemmisültek, gyakran magával a kastély vagy a palota épületével együtt. A kirabolt, felgyújtott vagy a földdel egyenlővé tett épületekből kimentett minden egyes porcelán ma ritka és értékes tanúja egy letűnt korszak és egy régen irigyelt társadalmi réteg étkezési szokásainak.
Ezekből az előkerült darabokból látható most egy különleges válogatás Gödöllőn, ahol a számtalan szebbnél szebb 19. századi porcelán gyönyörűen megterített asztalokon, korhű enteriőrök között várja az érdeklődőket, akik így a korabeli asztalterítési szokásokkal is megismerkedhetnek.
Terítéken a „fehér arany” – Kastélyok, paloták, porcelánok
Gödöllői Királyi Kastély
2018. szeptember 2-ig