Huszárlépésben

A hetvenes, nyolcvanas években a New York-i művészeti világ központjában élt és alkotott. Sam Havadtoy művészetét az ekkor kialakult kapcsolati háló kontextusában mutatja be a Ludwig Múzeum Huszárlépésben című kiállítása. A tárlat kurátorával, Nemes Attilával beszélgettünk.

A kiállítás egy dátum nélküli Yoko Ono-idézettel indul, amely így szól: „Művész született. Lenyűgöző alkotásai a lelkemig érnek. A régi magyar szellemiségből és kultúrából merít, de művészete nagyon mai. Nagyon magyar, nagyon Sam Havadtoy és gyönyörű.” Ez az idézet akár kurátori statementként is értelmezhető. Ezért kíváncsi lennék, Ön egyetért-e Yoko Ono Havadtoy művészetével kapcsolatos állításával?

Azt gondolom, hogy nem egy művészettörténész feladata, hogy állást foglaljon Yoko Ono állításával kapcsolatban. Számomra azért volt nagyon fontos, hogy szerepeltessem a tárlaton ezt az idézetet, mert rámutat arra, hogy Sam Havadtoy-nek a hetvenes, nyolcvanas évekbeli New York-i beágyazottságát nagymértékben a Yoko Onóval való személyes és szakmai kapcsolat alakította, valamint Sam Havadtoy művészeti karrierje, illetve a művészeti látásmódja is nagyon sok hatást kapott Yoko Onótól. E nélkül a kapcsolatrendszer nélkül, amelynek a kontextusában ezt a kiállítást elképzeltem és megvalósítottam, nehezen tudom értelmezni Havadtoy művészetét; ebben a nagyon érdekes kontextusban nagy művészeti teljesítmények tartom azt.

Izgalmas, hogy azt mondja, nehezen értelmezhető e kontextus nélkül Havadtoy művészete. Miért nehéz ez, Ön kurátorként hogyan gondolkodik erről a művészetről, mi a lényege?

Természetesen ma már könnyen tudom értelmezni Havadtoy művészetét, mert régóta foglalkozom vele, de amikor legelőször találkoztam azzal, amit ő csinál, az első gondolataim vagy benyomásaim egészen mások voltak, mint ami aztán hosszú idő alatt kialakult. A művészetének a lényege egyfajta „mumifikálási eljárás”, amely során csipkével és különböző rétegekkel vonja be az alkotásait, ez nem feltétlenül egy magától értetődő dolog. Amikor Genovában a Palazzo Biancóban és a Palazzo Rossóban volt egy kiállítása, amelyen az 1950-es évekből származó, általa „mumifikált” Disney-figurákat láttam a palotaterekben posztamenseken installálva, akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy amit ő csinál, az nem más, mint emlékezetpolitikai játék. A háború utáni Amerika egy nagyon fontos elemét, a Disney világát a reneszánszban kialakult szobor elhelyezési módokkal az európai paloták tereiben kiállítani mindenféleképpen egy olyan erős játék, ami elhiteti velem azt a gondolatot, hogy mi is van a csipke mögött. Igazából nem a csipkének van nagy jelentősége, hanem a beburkolási folyamatnak, amitől ezek a tárgyak egyfajta időkapszulává, emlékezetkapszulává válnak. Példa erre az Ajtók című sorozata: e műben budapesti lomtalanítások alkalmával összeszedett ajtókat burkolt be Havadtoy. A sorozat darabjai önmagukban olyan mikrotörténetek, amelyeket nem feltétlenül ismerünk pontosan, vagyis nem tudjuk, hogy az adott ajtó milyen embertől, pontosan milyen korból származik. De mivel mégis ebben a városban élünk, és még mindig él bennünk a huszadik század elég viharos történelmének az emlékezete, rávetítjük a saját történeteinket az alkotásra.

Hogyan kell elképzelnünk ezt a „mumifikációs eljárást”, mi a kontextusa, és miért pont csipkét használ ehhez a művész?

A folyamat során csíkokra vágott csipke rétegekkel burkolja be a tárgyakat, majd egy egész kemény burkot képez a tárgyon, utána pedig színes festékrétegekkel vonja be, aranyozza be a műtárgyakat. Hogy miért pont csipkét használ, úgy érzem, ezt igazából tőle kellene megkérdezni. Nekem nincs válaszom, ez egy művészi döntés. Művészettörténeti szempontból én úgy értelmezem, hogy ez a textil a múmiákat befedő textilhez köthető, ennek emlékezetpolitikai vagy kultúrtörténeti jelentősége van, hiszen a csipke Egyiptomból származik. Úgy gondolom, ez megerősíti azt, hogy miért hívom az eljárást mumifikációnak.

Térjünk vissza egy kicsit Havadtoy Yoko Onóval való kapcsolatára. Yoko Ono azért fontos a művész életével kapcsolatban, mert ők ketten John Lennon halála után 20 évig együtt éltek. Lehet-e azt mondani, hogy az egyébként autodidakta művész Havadtoy számára mester is volt Yoko Ono?

Mindenképpen. Havadtoy több interjújában, megszólalásában, írásában megjegyzi, hogy a modern kortárs művészetet Yoko Onón keresztül ismerte meg. Ő volt az, aki elvitte őt a MOMÁ-ba, különböző kiállítóhelyekre, és szisztematikusan megismertette vele a modern és a kortárs művészetet is. Ám körülöttük létezett egy olyan baráti társaság is, amelynek tagjai szintén alapvető hatást fejtettek ki Havadtoy művészetére. E művészeti körbe beletartozott Andy Warhol, Keith Haring és sokan mások. Havadtoyt például Andy Warhol beszéli rá, hogy szitanyomatokat készítsen, majd Warhol egyik asszisztensével készülnek is ilyen művek, ezek láthatók a kiállításon is. Említhetek másik példát is: az eredetileg lakberendező, belsőépítész Havadtoy Keith Haring lakásának belsőépítészeti munkálatai közepette találja ki, hogy a lakásba szánt kandallót Haring jellemző figuráival készítsék el; kettejük együttműködéséből több közös mű jön létre. Ezekben az együttműködésekben már nagyon korán meglátszik az a művészeti nyelv, amely tulajdonképpen Havadtoy művészetének legfontosabb jellemzője: appropriation artot, kisajátítást művel. Összességében tehát nemcsak Yoko Ono hatásáról beszélhetünk, hanem annak az egész művészeti körnek, annak a gondolkodásmódnak a hatásáról is, amely a hetvenes, nyolcvanas években New Yorkban tapasztalható, érzékelhető, fogható volt Havadtoy számára.

A kiállításon látható a már említett Ajtók sorozat is, amely minden egyes darabján Havadtoy portréját mintázó kilincs található. Tizennégy ajtóból áll a sorozat, amely szám Jézus keresztútjára, a stációk számára is utalhat. Azáltal, hogy ez a nagyon személyes, önmagát ábrázoló jel megjelenik a műveken, a sorozatot személyes stációkként is lehet értelmezni?

Véleményem szerint feltétlenül. Ahogy Ön is mondta, van keresztény olvasata a műnek. Az, hogy a saját portréja szerepel a kilincseken, nagyszerű megfogalmazása annak a problémának, amivel a krisztusi tanításokban is sokszor találkozunk, hogy az az út, amin az ember átmegy, önmagán vezet keresztül. Az önmagunkkal való szembenézéssel és önmagunk feladásával a szeretet alapvető problémájához jutunk. A szeretetben nem az az érdekes, hogy velünk mi történik, hanem az a fontos, akit szeretünk. Tehát a teljes önfeladás és az én folyamatos játéka ennek a műnek a lényege, e nagyon ambivalens problémának a megfogalmazása a sorozat. Ne felejtsük el, hogy a tizennégy ajtónak a végén egy Pinocchio ül egy nyitott szárnyas ajtó előtt. Pinoccio Gepetto teremtménye, amit azért teremt, mert a magányát egy olyan társsal próbálja enyhíteni, aki egy fából készült figura vagy bábu, ami aztán életre kel. A mű egyben utalás Havadtoy negyedik hazájára, Olaszországra is.

Ez az alkotás tehát egyszerre nyitott a befogadói értelmezés számára, és ugyanakkor vissza is utal magára a művészre is – azonban semmilyen narratív elemet nem tartalmaz. Havadtoy munkáira általában jellemző, hogy nem mesélnek életrajzi elemekről, a narrativitást a művész erősen kerüli. Melyek voltak a legfontosabb pontok az ő személyes életében, amelyek alakították a sorsát, amelyeket akár tizennégy pontban is össze lehet foglalni?

Én természetesen arra nem tudok válaszolni, hogy az ő számára melyek voltak a legfontosabb pillanatok. Amit művészettörténészként elmondhatok, hogy Havadtoy 1952-ben Londonban született, majd négyéves korában a szüleivel érkezett Budapestre. A mából visszatekintve nagyon érdekes, hogy valaki 1956 tavaszán kerül Londonból Magyarországra. A gyermekkora és a tinédzser évei után 1971-ben Jugoszlávián keresztül eljut Angliába, majd szűk egy évnyi ott tartózkodás után tovább kerül New Yorkba. Ott belsőépítész, lakberendező karriert indított el, így ismerkedett meg Yoko Onóval és John Lennonnal. Ugyanis Havadtoy New Yorkban nyitott egy galériát, amelyben kiállított egy széket, ez tetszett meg John Lennonnak és Yoko Onónak, így kerültek kapcsolatba a művésszel. Elindult közöttük egy párbeszéd, majd ezt követően a pár öt lakásuk belsőépítészeti munkáival bízták meg Havadtoyt. A művész és Yoko Ono kapcsolatának pedig megvan a maga hosszú története, amelynek egyébként a sakknak nagyon fontos szerepe volt. Ezért is adtam a kiállításnak a Huszárlépésben címet, mert a ló a sakkban az egyetlen figura, ami két irányban mozog egyszerre, és úgy gondoltam, ez nagyon jól szimbolizálja, ahogy én az ő életútját értelmezem. A New York-i időszak lezárulta után Havadtoy Olaszországba került, ahol teljesen új életet kezdett. Ma már Budapesten tölti ideje egy részét, Szentendrén műterme van. Kalandos élet az övé, de hogy ezen belül személyesen a tizennégy ajtó mit jelent, arra a művész jobban tudna válaszolni. Amint Ön is említette, nem narratív elemekre épülnek a művei, ezért a nézőnek nagyon nagy mozgástere van azok értelmezésében. Az alkotások olyanok, mintha vetítő felületek lennének, amelyek valamire emlékeztetnek bennünket, de azt, hogy mire, nem a művész emlékezetében kell keresni, hanem a sajátunkban. A zsenialitását pont ebben látom az ő művészetének.

Nagyon izgalmas és nagyon hosszú út áll Havadtoy mögött; az egészen biztos, hogy 2018 nyarán a magyar művészeti életbe feltétlenül hazaérkezett, hiszen most egyszerre párhuzamosan három kiállítása is látható a fővárosban és Szentendrén. Van-e párbeszéd ezek között a kiállítások között, az intézmények közötti összjáték eredménye-e ez a Havadtoy-dömping?

Két éve Fabényi Júlia főigazgató felkérésére kezdtem el dolgozni a Ludwig Múzeumban most látható kiállításon, nagyon sokáig nem hallottam arról, hogy párhuzamosan még egy tárlata lesz Szentendrén. A művésznek Szentendrén van a műterme, ott dolgozik, így kapott felkérést a Ferenczy Múzeumtól, hogy mint szentendrei alkotót szeretnék őt bemutatni. Hogy az intézményvezető részéről szándékos döntés volt-e, vagy véletlenül alakult úgy, hogy az a tárlat a Ludwig Múzeum kiállításával egybeesik, ezt nem tudom megmondani. A harmadik kiállítás a Makláry Galériában látható, mivel Makláry Kálmán Havadtoy galériása. Az ő kiállításának az időzítése – feltételezem – szándékos, mert nagyon gyakran látjuk a világban, ha egy befutott művésznek van egy nagy múzeumi show-ja, azzal párhuzamosan rendeznek neki egy galériatárlatot is. Ha elindul a forgószél, akkor az vonzza magával a következményeket is.  Mindemellett érdemes még megemlíteni, hogy Havadtoy megnyert egy nagyon komoly, Ferenc pápa milánói látogatásának emlékére kiírt emlékmű-pályázatot. Azt gondolom, büszkék lehetünk, hogy egy magyar művész készíti ezt az alkotást Milánóban. Az emlékmű Magyarországon készül, és mielőtt felállítják az észak-olasz városban, bemutatják Budapesten is. A pontos helyszín és időpont még kérdéses, de ez az esemény is csatlakozni fog abba a programcsoportba, amely most Havadtoy köré épül.