Valljuk be, a kortárs művészet befogadása sokszor nem egyszerű feladat. Pláne nem az egy laikusnak vagy a klasszikus műalkotásokhoz szokott múzeumlátogatónak, a kiállításokra ritkán járó diákokról nem is beszélve. Sokszor sokan tették már fel azt a kérdést kortárs műveket látva, hogy: „Ez művészet?”. Ezt általában rögtön a „De hisz ilyet én is tudnék csinálni!” gondolat követ. A „Miért nem olyanok a festmények, szobrok, mint régen?” szintén egy gyakran feltett kérdés, de az is előfordul, hogy már a kép címét vagy tárgyát sem érti a nézője.
A Ludwig Múzeum, mint kortárs művészeti intézmény, most ezeket a gyakran ismételt kérdéseket állítja fókuszba új, egészen június végéig látható tárlatán. Ahogy azt előre jelzik, ez egy módszertani kiállítás (kísérőfüzet is tartozik hozzá), ahol a bemutatott mankók segítségével igyekeznek a kortárs képzőművészet befogadását megkönnyíteni mindenki számára. Fabényi Júlia, a múzeum igazgatója megfogalmazásában ez a tárlat „a múzeumpedagógia bemutatója”, ahol a múzeum műtárgyaira építve kérdésekkel, új nézőpontok és érdekes módszertani megoldások sorával ösztönzik a nézőt a művek önálló értelmezésére, rajtuk keresztül a művészet mélyebb megértésére és személyes kapcsolódások kialakítására.
De hogy is fest mindez a kiállítótérben? Megérkezünk például Lengyel András Mintha kék égbolt… című munkájához, amely tulajdonképp egy fürdőszobabontásból származó világoskék építési törmelék a padlón. „Hogy került ez a múzeumba? A művész mindent megtehet?” – olvasni a kérdést a mű felett. A látogató gondolkodik, megpróbálja kitalálni, mi lehet a művész szándéka, majd az alkotás melletti felhajtható lapon (minden mű mellett van ilyen) elolvashatja a választ, amely segítségével tovább szövi magában a tárgyhoz kapcsolódó kérdéseit, gondolatait. Így van ez – csak más-más kérdésekkel – a kiállítás összes műtárgyánál: a csokiból készült kameránál, a hajléktalanokat ábrázoló képsornál, a legóból kirakott koncentrációs tábornál, Zsin Bence vízen úszó házánál vagy Bak Imre Partita című képénél is.
Ez a tárlat tulajdonképpen egy közös múzeumpedagógiai játék, ahol csak jó kérdések és válaszok léteznek. Mindez egy olyan fajta nyitottságra tanítja a látogatókat, amely elengedhetetlen a kortárs művek befogadásához. Ezzel felvértezve érkezik meg mindenki a kiállítás mögötti, a gyűjtemény legjeit felsorakoztató termekhez, ahol például három Picasso-kép előtt állva gondolkodhat el azon a kíváncsi néző, hogy mit is jelentenek számára a művész híres motívumai.
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
2025. június 29-ig