Egy legendás történelmi időszak forradalmi változásairól szól a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont június 20-tól látogatható új időszaki tárlata. A kiállítás a 19. század első felébe repíti a látogatókat, egy olyan korba, amely teljesen átírta a nők életét is.
A reformkor politikai, ipari és gazdasági fordulatait az egész nemzetet érintő társadalmi folyamatok szőtték át. Ezek révén nemcsak a polgárság férfitagjainak közügyekhez való viszonyulása változott meg, de a nők legkisebb, családi és legnagyobb, nemzeti szférában betöltött szerepe is.
A gyulai kastély Fűző és forradalom – Nők a hazai polgárosodás korában című, négytermes kiállítása mozaikszerűen mutatja be a női szerepek és művelődés egyes aspektusait, és modern digitális technikai megoldásokkal irányítja rá a múzeumlátogató közönség figyelmét az eredeti, csaknem kétszáz éves műtárgyakra.
A tárlat a biedermeier időszak forradalmi gondolkodásának nőkre gyakorolt hatásairól mesél, bemutatja, hogy miként váltak a nők öntudattal és akarattal bíró önálló személyekké, hogyan került előtérbe az anyaság, s lett a korábbiaknál fontosabb a gyermekek személye, valamint az egyre inkább jellemző szerelmi házasságokban miként lettek férjeik társaivá az asszonyok. Az, hogy milyen jövő állt ekkor egy kislány előtt, még mindig olyan feltételekhez kötődött, mint a társadalmi rang és a nevelkedés helye, de a reformkorban színre léptek saját jogukon is ismert és elismert nők, mint például a költőnő Dukai Takách Judit és Szendrey Júlia, vagy az írónő és lapszerkesztő Kánya Emília és Karacs Teréz.
A kiállítás első tematikai egységének képző- és iparművészeti tárgyai a gyermekkorra és a művelődés első lépéseire reflektálnak. A kicsiket és az édesanyákat ábrázoló biedermeier festményeken a családmodell változásai tükröződnek, egyúttal kapcsolódási pontot jelentenek egyes reformkori nőalakok kevéssé ismert élettörténetének bemutatásához.
Az erősödő nemzettudat új női szerepeket hozott: olyan erények és elvárások fogalmazódtak meg a „szépnem” oldalán, amelyekkel a nők immáron a nemzeti érzület és a hazaszeretet továbbörökítésének letéteményeseiként jelentek meg. A második helyiségben kiállított festmények különféle nőtípusokat mutatnak be: az ábrándos, biedermeier női zsánerektől a saját korában modern nőkig jutunk el.
Bár a feleséggé váló fiatal nők családon belüli szerepét szigorú normák kötötték, a korabeli sajtóban már megjelentek a női egyenjogúság kérdéseit feszegető viták. A harmadik terem használati tárgyai és műtárgyai a házasság intézményéhez kapcsolódó életmódbeli változásokra és társasági etikettre reflektálnak.
A kiállítás utolsó terme a nő kiteljesedésének helyszínéről, a családi élet színteréről, az otthonról szól, amelynek melegségéért, csinosításáért a feleség felelt, ahogyan a háztartás vezetése és a mindennapi gazdasági döntések meghozatala is a nők feladata volt. A szoba képzőművészeti témája a korszakban jellemzően dekorációs célokat szolgáló festészeti műfajok bemutatása.
Ahogyan azt az Almásy-kastély látogatói megszokhatták már, a tudásátadás tradicionalitása – ez esetben a biedermeier festésmód, az aprólékos, női kiegészítők és a míves, de mégis egyszerű formavilágú bútorok közelről való tanulmányozhatósága – most is a jelenkorral párosul: a mából való visszatekintés a kiállítástechnika mellett a 21. századi magyar szerzők, írók és költők reformkor-képével egészül ki. A tárlat egyik különlegessége, hogy kortárs alkotók (Budai Lotti, Fábián Janka és Farkas Wellmann Éva) olvasnak fel részleteket a korról, illetve a női emancipációval kapcsolatos írásaikból. Az élményszerű tudásátadást olyan eszközök is segítik, amelyek tartalmának elkészítésében a mesterséges intelligenciához nyúltak az alkotók. Ilyen az az installáció, amelyen Canzi Ágost 1854-ben készült, Hoffmann Jánost és feleségét ábrázoló festményének szereplői párbeszédes formában értelmezik, miben is jelentett megújulást a biedermeier festészet a korábbi korokhoz képest.
Amíg a kor gondolkodását mai eszközök segítségével igyekszik átadni, természetesen korabeli alkotásokat is jelentős számban jelenít meg a kiállítás. Közel hatvan, a 200 millió forintot meghaladó biztosítási értékű eredeti műtárgy idézi fel gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos vitájának, valamint Petőfi Sándor és Arany János költői munkásságának korát. Kiváló kezű mesterek akár kétszáz éves használati és lakberendezési tárgyai mellett többek között Barabás Miklós, Borsos József, Anton Einsle festményei segítik a látogatót a korszak felfedezésében.
A tárlat megvalósítása során a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont tíz múzeummal és három magángyűjtővel működött együtt, amelyet Prágai Adrienn, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, a kiállítás tudományos szakértője irányított.
Az alkotók a tárlat bő egyéves nyitvatartási ideje alatt művészeti és múzeumpedagógiai eseményekkel is tervezik bővíteni a kiállítás adta ismereteket, ezekről bővebben a kastély honlapján tájékozódhatnak.
Képek forrása: Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont
Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont
2026. június 28-ig