Frida Kahlo nevét jól ismerjük, nem ez a helyzet azonban apjával, Guillermo Kahlóval, aki Mexikó egyik legelismertebb és legfoglalkoztatottabb fotográfusa volt a 20. század első három évtizedében. A Műcsarnokban látható kiállítás időutazást kínál Mexikóba, mesél az ország gazdag, többféle kultúrából és tradícióból táplálkozó, sok évszázados építészeti örökségéről, valamint az elmúlt századelőn felívelő monumentális mexikói építkezésekről. A Ricardo B. Salinas Pliego Collection jóvoltából Budapestre került alkotásokat (közel hetven fényképet) most először láthatja a hazai közönség.
Guillermo Kahlo és második házasságából harmadikként született lánya, Frida kapcsolata igazi apa-lánya kapcsolat volt. Frida mély tisztelettel szerette apját, többször elkísérte őt Mexikót fényképező körútjaira is, az apa pedig nagyon büszke volt világhírnevet elért festőművész lányára. Kapcsolatuk bensőségességének egyik szép bizonyítéka Frida egyik 1951-ben, apjáról készült festménye, melyre a következőket írta: „Apámat festem, Wilhelm Kahlót, aki magyar származású művész és fotográfus, nagy formátumú, intelligens, nemes lény, aki 60 éven át bátran küzdött az epilepsziával, soha nem adta fel, hogy dolgozzon, és Hitler ellen harcoljon. Tiszteletére: lánya, Frida Kahlo”. Bár Frida szavainak valóságértékét már többen megcáfolták, és csak amolyan saját származása körüli legendaépítésnek tartják (különösen apja magyarságát illetően) – a kettejük közti szeretet valódi volt.
De ki is volt Guillermo Kahlo? Frida apja nem Mexikóban, hanem Németországban született 1871-ban. Alig volt 19 éves, amikor Mexikóba vándorolt, ahol nem sokkal később, 1893-ban már meg is házasodott, majd egy évre rá mexikói állampolgárságot kapott. ’97-ben felesége a harmadik kislányuk születésekor meghalt. 1898-ban ismét megnősült, ekkor Matilde Calderón y Gonzalest, Antonio Calderón fotográfus lányát vette el. Ebből a házasságából is lányai születettek (összesen négy), harmadikként, 1907-ben a szeretett Frida. 1932-ben másodszor is megözvegyült. Felesége halála után még kilenc évig élt, 1941-ben hunyt el, a második családba született legidősebb lánya házában.
Guillermo Kahlo szinte a kezdetektől fotográfusként kereste kenyerét, első, meghatározó megbízása a Casa Boker vasáruház építését és megnyitását megörökítő fotósorozatra szólt. A képsorozat olyan sikeres lett, hogy megalapozta Kahlo majd 40 évig tartó építészeti fotós pályáját. Pályája vonalának meghatározó pontja, hogy számos korabeli középület a mexikói nehéziparnak volt köszönhető ekkoriban: többek között a parlament, a képviselőház, a főposta, a Nemzeti Színház (ma Szépművészetek Palotája), a Banco Mexico, a Tabacalera Mexicana dohánygyár, a Veracruzba épített Metlac acélhíd-szerkezet mögött mind-mind az alapanyagot gyártó La Fundidora Monterrey kohászat üzemei álltak. A kohászat hosszú távú megbízása alapján Kahlo 1909-től fényképezte a gyártást, a különféle épületek szerelését, köztük 1934-ben – egyik utolsó munkájaként – a mexikóvárosi Gyermekkórház építését.
A másik hosszabb megbízatás (1904–1908) José Limantour belügyminisztertől jött, aki a mexikói templomépítészet és a prekolumbiánus nemzeti emlékek megörökítésére kérte fel. Képein csodálatos katolikus erődtemplomok, missziós kolostorok láthatók, melyek ekkor váltak először a nyugati civilizáció kulturális kincsévé, s az európai turisták számára ma is oly hívogatóvá.
A kiállított képeknek természetesen, a főváros, Mexikóváros is az egyik főszereplője, hisz Kahlo a város fejlődését is mintegy 40 éven át dokumentálta. S csak hogy Fridát se felejtsük el, Kahlo egyik dédunokája, Cristina Kahlo és a Schirmer/Mosel Verlag közvetítésével pár Guillermo Kahlo-önarckép mellett néhány, az apa által készített, Fridát ábrázoló felvétel is a kiállítási anyag része.
Frida országa – Guillermo Kahlo fotográfiái
Műcsarnok, Kamaraterem
2019. szeptember 22-ig
GALÉRIA:
1. Guillermo Kahlo: A San Luis Potosí székesegyház bejárata, 1912/Ricardo B. Salinas Pliego Collection
2. Guillermo Kahlo: Nők a Királyi Kápolna tetején, 1911/Ricardo B. Salinas Pliego Collection